TEST
TEST, fn. tt. test-ět, harm. szr. ~e. 1) Széles ért. minden látható, vagy más kül érzékeink által tapasztalható, s bizonyos alakú anyag, mint a láthatatlan lélek és szellemi lények ellentéte. Szilárd, tömör, kemény, lágy, híg, sötét, átlátszó testek. A lég nem látható, de érezhető rugalmas test. Földi, égi testek. A nap világitó test. Sulyos, sulytalan testek. A testek terjedtsége, áthatlansága, likacsossága. 2) Szükebb ért. az ember, s más állatok szilárd és híg részei együtt véve, melyek mesterséges szervezetet képeznek, s a lélek működésének mintegy eszközei. Ép, egészséges, erős, izmos, helyes alkotásu test. Kövér, vastag, nehéz idomtalan test. Gyönge, beteges, vézna, szikár, sovány test. Halavány, holt test. Test, jóra rest. (Km.). Test kötése, a székelyeknél am. testalkat, test állása. Jó kötésü teste vagyon. (Mondják marháról is). A lélek szóval ikerülve jelenti az ember egész valóságát. Teste lelke megunta. Se testének, se lelkének nem kell. Csak a teste lelke, azaz nincs semmi egyebe; máskép: csak teste, lelke és a sodrófája. Testestül, lelkestül elkárhozni. Testét, lelkét elátkozta. 3) Különösen az állatnak szilárd szövetű, húsos, izmos részei, mint a nyirkos részektől és vértől különböző anyag. Testéből foly a vér, geny, rútság. Darabhúst hassítottak ki testéből. Innen keresztény hittani ért. Az ige testté lőn. Krisztus teste és vére, a kenyér és bor szine alatt, mint a catholicusok hitelve szerént az oltári szentség titka, vagy némely más hitfelekezetek tana szerént a kenyér és bor példázzák a Krisztus megtöretett testét és kiontott vérét. Jelen van itt test és vér, mely minden kincscsel fölér. (Egyh. ének). Krisztus testét magához venni. 4) Átv. bizonyos czélra egyesült személyekből álló, társadalmi egész. Hadtest, államtest, törvényhozó test. Az országnak teste a nép, feje annak a király. (Kisf. S.). Egyébiránt l. TESTÜLET.
Alakra nézve hasonló a nyest, rest, est, rost, nyüst, füst, üst, tiszt, liszt szókhoz. Ha azon alapfogalomból indulunk ki, hogy a test, mint a lélek ellentéte szemmel látható tárgyakat jelent: akkor gyökül tekinthetjük az elavult tet v. telik igét, melyből tető és tetszik származtak, s melynek eredeti jelentése: látszik, szembetünik. Csáti Demeter krónikájában olvassuk: „A Tetemben el feltetőnek“, azaz Tétényben feltüntenek. A Müncheni cod. Máté XVII. fej. „Mi tetik te neked Simon?“ quid tibi videtur? Luk. XI. fej. „A koporsók, kik nem telnek“, monumenta, quae non apparent. Innen: tettetni magát am. bizonyos látszatot, alakot mutatni, álképet tüntetni elé; nekem úgy tetszik, azaz úgy látszik; tető am. valaminek legmagasabb, azaz leglátszatosabb fölületes; tetem, az elrohadt holttestnek látszó maradványai, csontjai; tetemes, szembetünőleg nagy, felötlő a maga nemében.
Ezeknél fogva test vagy am. tetes, azaz látszatos, látszó, szembeötlő v. külső valami, melyben az utóbbi t és s helyet cserélve v. áttéve (minta p és s tesped = tepsed szóban) s az utóbbi e elhagyásával lett: tes-t; vagy pedig ily helycsere nélkül annyi volna mint tetszet, és szintén azt jelenti: látszatos valami, öszvehúzva tetszt, s változattal test, mint a met, metsz igéből lett mesgye, azaz metgye v. metszgye, vagyis metszett, hasított vonal két szomszéd telek vagy határ között. Sőt, mint tudjuk, maga tessék nem egyéb, mint átalakult tetszjék v. tetjék. A gyökelem mindenesetre te, melynek eredeti alapjelentése: tova, azaz terjedés. Innen hangban is megegyeznek a magyar test szóval a szanszkrit tatasz (= terjedt), tatisz, görögül τασις, am. terjedés. V. ö. TA, TE, TEN v. TENY gyökök és TETSZIK közép ige. Ide jegyezzük még figyelmeztetésül Mátyás Flóriánnak e tárgybeli jegyzeteit is. Test = zend tasz (formálni, alkotni); ebből lesz mult részesülő: taçta (alakított). Hasonúl (hasonló) még hozzá a szanszkrit taksz (csinálni); ebből lesz mult részesülő: taszta (,takszta’ helyett) am. alkotmány, figmentum. A zend szoros érteményben a részesülő más alakját használja: taszan = test. Deszatir dehasz = test.
