SUVADÉK
SUVADÉK, (suv-ad-ék) fn. tt. suvadék-ot, harm. szr. ~a. Erdélyben am. szuvat, szuvadék, azaz, a falról levált tapasznak hulladéka, omladéka. Ezen értelménél fogva a héjat jelentő sov gyökkel és sovárlik szóval egy eredetü; s kop, kov, kuv gyökökkel rokon (kopács, kopad, kovad, kuvad stb. szókban). V. ö. SOVÁRLIK; és SUVÁL.
