SIKER
SIKER, (sik-er) fn. tt. siker-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Általán, foganat, vagy kedvező eredmény, mely valamely vállalatot, munkát követ. Fáradságomnak semmi sikere sincs. Sikerrel dolgozni. Majd meglássuk, mi sikere lesz felszólításomnak. Sikert várni, reményleni, aratni. Nem kételkedem, hogy sikere lesz. Máskép: süker. A törökben: csïkar, pl. bunun csïkari az dïr (ennek sikere kevés), csïk-mak igétől, melynek jelentése a többi közt am. a franczia sortir, provenir, devenir, résulter; csïkar részesülői alak (Zenker szerént aoristus), mely gyakran vétetik főnév helyett elvont értelemben.
