PUHA
PUHA, (puh-a) mn. tt. puhá-t. Mondják oly testről, melynek tömege nem sürü, nem kemény, hanem ritkás likacsos, széllel bélelt, mintha csak fel volna fúva, puffadva, mi a nyomásnak könnyen enged, s hamar lapúl, Puha kenyér, hús, fa. Puha test, mell, far, bőr. Puha ágy, szék, pamlag, fészek. Puha toll, haj, szőr.
„Ébredj puha fészked melegén, pacsirta.“
Arany J.
V. ö. LÁGY. Átv. ért. kinek testi lelki ereje elvesztette rugalmasságát, ki a viszontagságoknak ellenállani nem képes, elkényeztetett, testi gyönyörök által meggyöngült stb. Puha ember. Puha kéjencz. Puha gyönyörűség.
Alapértelemre nézve a felfuvódást jelentő, s po pu gyökü szókhoz rokon, mennyiben a puha test hasonló azokhoz, melyeknek tömör belsejök nincsen, hanem csak fel vannak fúva, milyen különösen a felfujt hast jelentő poh, poha. Rokon hozzá a német weich, régi felső német weih, finn pehmä, pehmyt.
