PAGONÁL
PAGONÁL, áth. m. pagonál-t. Balaton vidékén, Szalában és Pápa körül am. dorongol, doronggal ver, megver, lever. Megpagonálni valakit. Pagonálni a diót. Ez értelemből okszerüleg gyaníthatni, hogy törzsöke pagona, dorongot jelent, s rokon hozzá a szintén (bottal) verést jelentő páhol. Ha továbbá tekintetbe veszszük, hogy a p és f közel rokon ajakhangok (miért a finn nyelv e helyett is amazzal szokott élni): nem valószinütlen, hogy a pagony gyöke fa, s az egész am. fagonya, és jelentene különösen faágat, vagy fiatal fát, mely ághoz hasonló, s ezzel öszveköttetésben pagony am. fiatal erdő, mely vágás után újra kihajt; s minthogy a pagony a nagy erdőhöz képest alacson, kicsin: innen átv. értelemben Pápa vidékén pagonya ember, am. kistermetü, törpe ember. Vagy pedig, mivel vannak Pogony helynevek, s a pagonya néhutt: pogonya; valamennyi rokonhangzásu szó (pagony, pagonya, pagonál) származtatható a bog szótól is, amidőn pagony annyi volna mint bogony; tehát ágabogos helyet, vagyis ágabogos erdőt jelentene.
