PÁKOSZTOS
PÁKOSZTOS, (pák-osz-t-os) mn. tt. pákosztos-t v. ~at, tb. ~ak. Torkos, nyalánk. Mondják különösen ebekről és macskákról. Idősb Mándy P. szerént máson élődő, tányérnyaló. Pákosztos agarak. Eléjön pákosztás alakban is. „Rákóczi fejedelemre indulván az pogányság, szegént vevé tárgyul; hát néki nem Rákóczi fejedelem veszedelme, hanem Jenő s Lippa, Karán-Sebes, és hazánknak szép és nagyoszlopos bástyája, Várad, nyalánkoztatta pákosztás telhetetlenégét az pogánynak.“ Gr. Wesselényi Ferencz 1661-ben. (Politikai Szónoklat). E szónak gyöke pák, melyből a pákász is származott. Pák gyökből lett pákos, csangósan pákosz, s t utótéttel pákoszt, mint válasz tájdivatosan: választ, harasz haraszt. V. ö. PÁKÁSZ.
