JUHAR
JUHAR, fn. tt. juhar-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a v. ~ja. Rokon vele a latin ornus. német Ahorn, és a szláv javor. Világos zöld, csipkés, s a szőlőlevelekhez némileg hasonló levelű lombos fa, melynek kemény, és fehér anyagjából finomabb-féle asztalosmüvek, szerszámok, hangszerek, pl. hegedűk stb. készittetnek (Acer. L.) Máskép: ihar, jávor.
