ÚRFI
ÚRFI, URFI, (úr-fi) ösz. fn. A szoros ért. vett úri rendhez tartozó apának fia, férfigyermeke, azon ideig, mig férfi korba nem lép. E nevezet nemesebb mint az ifjuúr, melylyel a középrendüeket is szokták czimezni. Gróf úrfiak, báró úrfiak, nemes úrfiak. A nőnemre nézve megfelel neki kisasszony, honnan e közmondat: Sok a kisasszony, kevés az úrfi. Régente: úrfiú.
„Elő egy iffjú Várdai Simon,
Kinek anyja é- naponkéd sírhon!
Bizon, ő kegyes úrfiú vala,
Ki pattantyú miá ott hala“
Kinek anyja é- naponkéd sírhon!
Bizon, ő kegyes úrfiú vala,
Ki pattantyú miá ott hala“
(elő régiesen = első, é = éj, é-naponkéd = éj-naponként, sírhon = sírjon).
(Szabács viadalja. Ének a XV. századokból. Századok. 1872. 20. 1.).
A Carthausi Névtelennél úrfiu am. Krisztus. „Mikoron írnának úrfiú-sziletetnek utánna ezerkétszáz harminczegy esztendőben.“ (Toldy F. kiadása 148. 1.).
