Gymnasium, gymnastica.
Gymnasium, gymnastica. A görögök ősrégi időtől fogva mindvégig különös gondot fordítottak a testnevelésre. A forma- és szépségérzék, az ευστημονειν volt e tekintetben is a főrugó. Hogy a test izmai egyenletesen fejlődjenek és folytonos és rendszeres gyakorlat által formált test harmonikus látványt nyujtson, erre törekedett minden görög ember. A test gyakorlása és edzése oly kötelesség volt a görög ember szemében, melylyel ép úgy tartozott saját magának mint hazájának. Ép azért a görög törvényhozók is nagy súlyt helyeztek a testgyakorlatra, a gymnasticára. Egyszerű versenyfutásra szolgáló stadiumja (σταδιον) volt minden görög városnak. Az olyan épületeket pedig, melyek a görög ifjak testi nevelésének szolgálatában állottak, gymnasiumnak (γυμνασιον) nevezték. A gymnastica már a homerusi korban virágzott; eleinte a testi erő és ügyesség fejlesztése volt a főczél, de midőn később a hivatásos athletica túlzásai miatt elfajult, már nem keltett csodálkozást és lelkesedést a külföld népeinél, például a rómaiaknál, kik a testmozgások és testgyakorlatok nyilvános bemutatásától mindig tartózkodtak. A kezdetleges gymnasiumban a versenyfutásra szolgáló pálya foglalta el a főhelyet. A δρομοι ευρεες már Hom. Od. 4, 605. vannak felemlítve. A versenyfutás mellett még főleg a discusdobás és az ökölharcz játszott nagyobb szerepet. Athenae városában már régen három ilyen gyakorlóhely volt. Lassankint a gymnaisum szó értelme megváltozik, úgy hogy a palaestra (παλαιστρα) szóval azonos jelentésűnek veszik. De minden valószínűség szerint a palaestra vagyis a birkózásra szánt helyiség csak egy része volt a gymnasiumnak és pedig kétségkívűl ennek legfontosabb része, mely magában véve egy zárt helyiséget alkotott. Nyilván a pars pro toto használatból folyt, hogy később a palaestra és gymnaisum két synonym szó lett. Meg kell jegyezni, hogy palaestra magában is képzelhető gymnasium nélkül, de megfordítva: gymnaisum palaestra nélkül nem volt képzelhető. Ugy látszik a Pisistratidák idejében jöttek létre az első nagy palaestrák, a szépen gondozott kertekkel körülvett testgyakorló-iskolák. A gymnasium fejlődésében a kezdetleges őskorszak mellett még két korszakot lehet megkülönböztetni, és pedig a hellen és hellenistikus kort, mikor már kőből épült gymnasiumok jönnek létre hosszú porticusokkal és palaestrákkal. A görög-római korszakban a palaestra az épület magva, melyet oszlopcssarnokok és díszes fürdők vesznek körül. Ez utóbbiak mintájára épültek Romában azok a pazar berendezésü thermák, melyeket a mai kor emberei is megbámulnak. A Vitruvius (5, 11) által leirt gymnasiumoknak (a 409. á. az ephesusi g. alaprajzát mutatja) van egy tágas udvara, a peristylium, melynek hossza két stadiumnyira terjedt. Az udvar három oldalán egyszerű oszlopcsarnokok huzódtak végig (A), a déli oldalon pedig a kettős oszlopcsarnok állott (B); ezen belül a középen volt az ephebaeum (C), az ephebeusok gyakorló-iskolája, ettől jobbra volt a coryceum, a conisterium, egy frigidarium, tepidarium, caldarium és egyéb helyiségek (D–Q). A többi csarnokban úgynevezett exedrák voltak, a hol rhetorok, philosophusok és más, szellemi szórakozást kereső egyének találkoztak egymással. Ime itt keresendő a mai gymnasium csirája. A peristylium által körülzárt nagy tér (R) a játékra volt szánva; neve σϕαιριστηοιον volt. Ehhez csatlakoztak más oszlopcsarnokok (S), melyek között az ξυστοι (T) voltak. Ezek két kiemelkedő oldalon sétányokat képeztek, a kettő között középen levő mélyedés pedig a testgyakorló küzdelmekre szolgált. A παραδρομιδες (V) terebélyes fákkal beültetett sétányok voltak, és végül említjük még az épület déli szélén végig húzódó stadiumot (X). Az időszakilag rendezett, nagy nemzeti játékok természetesen nagyon hozzájárultak a gymnaisumok fejlesztéséhez. Innen van, hogy hovatovább díszesebben rendezték be a testgyakorló iskolákat s szobrászati remekekkel és domborművekkel díszítették azokat. – A gyakorlatokat és viadalokat mezitelen testtel végezték. Az aliptestek (αλειπτης) olajjal kenegették a küzdők testét, hogy hajlékonyabbá és simulékonyabbá tegyék. Mint már említettük, a versenyfutás (δρομος vagy σταδιον) volt az első, fő gyakorlat. A διαυλος, a οπλιτων vagy οπλιτης δρομος és az úgynevezett δολιχος csak fajai voltak a versenyfutásnak. Az utóbbi, a hosszúfutam, 24 stadiumnyira is terjedhetett. A σταδιον kis fiúknak való futásgyakorlat volt. A második gyakorlat volt az ugrás (αλμα); a harmadik a birkózás (παλη, παλαισμοσυνη, χαταβλητιχη), ez volt a görög gymansticának igazi magva; a negyedik gyakorlat volt a discusvetés (δισχοβολια), és az ötödik a dárdavetés (αχοντισυος). Ez az öt viadal együttesen alkotta az úgynevezett πενταϑλον-t (quinquertium), melynek egyes részeit Simonides költő egy pentameterben így foglalta össze: αλμα, ποδωχειην, δισχον, αχοντα, παλην. Meg kell említeni az ökölviadalt (πυξ, πυλυη, a küzdők neve πυγμυαχοι, πυχται), melynél a kezet vastag szíjakkal körülkötözték és szijakba szegeket erősítettek. Ebben kereshető az ismeretes boxolás kiinduló pontja. A παγχρατιον egy fölötte nehéz viadal volt, a melynél az ökölharcz össze volt kapcsolva a birkózással. Természetesen ezek az utóbb említett erős viadalok már nem tartoztak az egyszerű testi neveléshez és ezért a hőskorban nem is fordulnak még elő, hanem lassankint a hivatásos athleták (αϑληται) fejlesztették ki. A gymnastica tanítói voltak a γομνασται és παιδοτριβαι. L. Baumeister, Denkmäler d. klass. Alterthums 1, 609. – A rómaiak sohasem lelkesedtek a görögök gymnasticájáért, habár ők sem feledkeztek meg a testgyakorlatról, melyet a háború előiskolájának tekintettek. PR. J.
409. az ephesusi gymnasium alaprajza.
