Gáborjáni Szabó Kálmán
Gáborjáni Szabó Kálmán (Debrecen, 1897. szept. 18. – Bp., 1955. jún. 19.): festő és grafikus. A Képzőművészeti Főisk.-n Vaszary János és Révész Imre növendéke, majd 1922-től 1945-ig a debreceni ref. kollégium rajztanára volt. 1923-tól fametszeteket készített, Jézus élete c. sorozatát 1926-ban metszette fába, 1930–31-ben Rómában járt. Ex librisei 1934-ben könyvalakban is megjelentek. 1936-ban Parasztok c. tízlapos fametszetsorozatot készített. 1937–38-ban a debreceni kollégium számára festett nagyméretű freskósorozatot a m. történelmi eseményekről. 1938-ban ismét Rómában járt, s ott gyűjteményes kiállítást is rendezett. Olaszo.-i emlékeit Itáliai városképek (Visioni d'Italia) c. fametszetsorozata rögzítette. 1945-ben részt vett a debreceni kollégium újjászervezésében, majd Bp.-en megrendezte az első gyermekrajzkiállítást. Ebben az évben kinevezték a Képzőművészeti Főisk. tanárává. 1949-ben Hatos tárna, 1951-ben Béke c. fametszetsorozata album formában jelent meg. 1966-ban emlékkiállítása volt az MNG-ben. Művészetére némiképp Aba Novák hatott, és művészete szellemi rokona a népi írók mozgalmának. – Irod. Szegi Pál: G. Sz. K. (Tér és Forma, 1957); Tóth Ervin: G. Sz. K. (Debrecen, 1964).
