Iz 35
Iz 35
Iz 35.1
Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon!
Iz 35.2
Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét.
Iz 35.3
Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
Iz 35.4
Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.”
Iz 35.5
Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.
Iz 35.6
Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.
Iz 35.7
A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem...
Iz 35.8
És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.
Iz 35.9
Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta,
Iz 35.10
akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.
