Zsolt. 39
Zsolt. 39
Zsolt. 39.1
Az * éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
Zsolt. 39.2
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem * nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
Zsolt. 39.3
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
Zsolt. 39.4
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
Zsolt. 39.5
Jelentsd meg Uram az én végemet és * napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
Zsolt. 39.6
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő * hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
Zsolt. 39.7
Bizony árnyékként * jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra + gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Zsolt. 39.8
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
Zsolt. 39.9
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Zsolt. 39.10
Megnémultam, * nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
Zsolt. 39.11
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed * fenyítéke miatt elenyészem én.
Zsolt. 39.12
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
Zsolt. 39.13
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Zsolt. 39.14
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
