Zsolt. 142
Zsolt. 142
Zsolt. 142.1
Dávid tanítása; imádság a barlangban * létekor.
Zsolt. 142.2
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
Zsolt. 142.3
Kiöntöm * előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
Zsolt. 142.4
Mikor * elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
Zsolt. 142.5
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
Zsolt. 142.6
Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és * örökségem az élőknek földén;
Zsolt. 142.7
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg * engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál!
Zsolt. 142.8
Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
