Jób. 4
Jób. 4
Jób. 4.1
Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
Jób. 4.2
Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?
Jób. 4.3
Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.
Jób. 4.4
A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted.
Jób. 4.5
Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?
Jób. 4.6
Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad?
Jób. 4.7
Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
Jób. 4.8
Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.
Jób. 4.9
Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
Jób. 4.10
Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!
Jób. 4.11
Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.
Jób. 4.12
Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,
Jób. 4.13
éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.
Jób. 4.14
Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat.
Jób. 4.15
Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen.
Jób. 4.16
Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:
Jób. 4.17
Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?
Jób. 4.18
Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát.
Jób. 4.19
Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt!
Jób. 4.20
Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre.
Jób. 4.21
Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
