Zsolt. 14
Zsolt. 14
Zsolt. 14.1
A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
Zsolt. 14.2
Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
Zsolt. 14.3
Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
Zsolt. 14.4
Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -,
Zsolt. 14.5
hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!
Zsolt. 14.6
A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma!
Zsolt. 14.7
Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
