bele
bele – ‘a belsejébe’.
A bél főnév bel változatából lett az ősi -é lativusi raggal, belé, bele tehát annyit tesz ‘a belsejébe’. Határozószó volt, és névutó is, amely aztán rövidült formában a -be (-ba) raggá lett; e folyamat közbülső állomását mutatja a vilagbele (‘világba’) a Halotti Beszédben. Lásd még be1, bél, béles, bélés, belső, belül, benn.
