Táplálkozás,
Táplálkozás, mindazok a fiziologiai folyamatok, melyek alatt a szervezetek az élet fentartásához szükséges anyagokat magukba veszik. A növények oly anyagokkal táplálkoznak, melyeket az állati szervezet saját fentartására nem használhat (l. növények táplálkozása). Az állatok és az ember közvetlenül v. közvetve, mint húsevők, növényekből élnek. Felhasználják a növény alkotta szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket saját felépítésükre, belehelnek oxigént s felbontják amaz anyagokat szénsavvá, vizzé és ammoniakká. Igy lesznek a növény által alkotott szerves anyagok az állati szervezetben ismét sok oxigénü egyszerü vegyületekké. Ez természetesen ugyanazon energia felszabadulásával is jár, melyet a növény megkötött. Innen az állati szervezetek által kifejtett munka és meleg. Az állatnak és az embernek a fehérjéken, zsíron és szénhidrátokon kívűl szintén sókra s vizre van szükségük. Vizet veszít a felnőtt ember 24 óra alatt 2000-3000 g.-ot. Ebből 288-468 g. a testünkben folyó szétesés folytán képződik, a többit azonban ételeinkkel s italainkkal kell magunkhoz venni. Ha netalán a szükségesnél több vizet iszunk, ugy szervezetünk azt rövid nehány óra alatt kiválasztja. A víz a táplálék oldószere, benne oldva távoznak el az ürülékek; felette fontos hőszabályozója is szervezetünknek a víz, mind ezek miatt a szenvedett vizvesztést pótolni kell, amint erre a szomjuság érzése ösztönöz is. A sók is nélkülözhetetlenek. Számos szerves alkotórésznek is lényeges részei, a csontok a sóknak köszönik szilárdságukat, a gyomornedv a konyhasónak sósavát. Bizonyos sótartalomra minden élő protoplaszmának szüksége van, mert sóhiány mellett duzzad a protoplaszma és a sejtek esetleg tönkre mennek miatta. Természetesen a túlságos sok só is káros lehet, mert ebben megzsugorodnak a sajtek. A szervezet azonban gondoskodik róla, hogy az esetleg bevitt felesleges sót a vesék mentől gyorsabban kiválaszszák. A szerves tápanyagokat ugy szervezetünk felépítésére, valamint azon folyamatokra használjuk fel, melyeknél fogva egyszerübb vegyületekké szétesnek és energia bennök felszabadul, mely azután mint szervezetünk melege, munkája nyilvánul. Ugy gondolták (Liebig), hogy a fehérjék a szövetek felépítésére, a zsírok és szénhidrátok pedig kivált munka- és melegfejlesztésre szolgálnak. Bár tagadhatatlan, hogy fehérjék is szétesnek az emberben, sőt hogy a fehérjeszétesésnek az izommunkánál igen fontos szerepe van, valamint hogy zsírok némely szövetben állandóan előfordulnak, tény az, hogy szervezetünk saját alkotórészeinek csak igen kis részét használja fel és a meleget s munkát inkább a táplálékokban nyert engergiából veszi. Ami a fehérjéket illeti, ezek az élő protoplaszma legfontosabb alkotórészei. Mint láttuk (l. Anyagcsere), az ember 24 óra alatt 100-130 g. fehérjét szükségel, annyit tehát, mint amennyit 500 g. hús, 272 g. sajt, 3000 g. tej, 1400 g. barna kenyér, 4575 g. burgonya, 1868 g. rizs vagy 18 db. tyuktojás tartalmaz. A fehérje egyszersmind a legdrágább táplálék lévén, nem helyes gazdálkodás volna a zsír- és szénhidrátszükségletét fehérjével pótolni akarni, eltekintve attól, hogy ha ezeket is fehérjével pótolni akarnók, 2000 g. húsra, 43 db. tojásra, 5 lit. tejre, 1200 g. sajtra, 9318 g. káposztára és 10,650 g. fehér répára volna szükségünk; ily tömegben az anyagok nagy részét teljességgel nem veheti magához az ember és ha p. 2000 g. húst meg is lehet enni 24 óra alatt, ugy ezt sem birjuk ki tartósan. Fehérjével egyedül tehát lehetetlen táplálkozni, hanem szükséges, hogy szénhidrátokat és zsírokat is külön vegyünk fel táplálékainkban. A zsírokból 50-300 g.-ot számítanak felnőtt ember számára 24 óra alatt. Ez lényegesen függ a szénhidrátok mennyiségétől s minthogy ez utóbbiak közül némelyiket, p. a keményítőt könnyebben emésztjük meg mint a zsírokat s azok a gyomoremésztést sem veszélyeztetik, azért helyesebb inkább több szénhirdátot, mint zsírt enni. Igy számítanak p. 56 g. zsírt és 500 g. szénhidrátot, mint a felnőtt embernek ez anyagokban való szükségét. Legjobb tehát, ha a zsírok a szénhirdrátokhoz ugy aránylanak, mint 1:8-9-hez. 500 g.-nál több szénhidrátot nem való enni azért, mivel az anyagok a gyakran igen nagy tömeget kitevő növényi táplálékokban előfordulnak s igy ha 130 g. fehérje, 56 g. zsír és 500 g. szénhidrátnál több táplálékra szüksége van valakinek, akkor helyesebb a zsír mennyiségét fokozni. Jobb móduak ételében átlag a zsírok és szinhidrátok közt amugy is az arány nem 1:8-9-hez, hanem 1:3-4-hez szokott lenni. Nehéz munkát végző férfinak p. 135 g. fehérje, 208 g. zsír és 600 g. szénhidrát felelhetne meg, mit nem dolgozó raboknak 85-87 g. fehérjét, 21-30 g. zsírt és 300 g. szénhidrátot adnak táplálékukban. A táplálékot ételekké készítik elő, mivel ez által ízletesebbé lesz, a főzés, sütés lazítólag, esetleg keményítőleg hat. Lehet a főzés, sütés fertőtlenítő is, amennyiben az élelmiszereken levő ártalmas apró szervezeteket megsemmisíti. Főzés által a növényi élelmi szerek keményítőszemecskéinek burkait repesztjük meg, a keményítőt megduzzasztjuk s igy az emésztőnedvekenk hozzáférhetőbbé teszszük. Az ételt előnyösebb többször és kevesebbet egyszerre enni, mint az egész napi szükséget egyszerre. Az igy egyszerre túlterhelt emésztőrendszer nem használja olyan jól ki a sok ételt, mint amilyen jól azt ki tudja használni, ha kisebb adagokban és gyakrabban kapja; azért jó a naponta 3-5-szöri étkezés. L. Étrend.
Ami azt illeti, honnan vegyük a szükséges tápanyagokat, ugy az embert fogai alakja, bélrendszerének hossza, szerkezete, emésztő szerveinek emésztőképessége vegyes táplálékra utalják. Valamely táplálék értékét nemcsak annak százalékos összetétele, hanem megemészthetősége szerint is meg kell itélni. Vegetáriánus, aki táplálékát tejjel, sajttal, tojással nem egészíti ki, elpusztul. A növényi táplálék élvezetét a bélben kisérő erjedés, mely a cellulózából és keményítőből szénsava, mocsárléget stb. fejleszt, igen komoly ellenvetés a vegetáriánizmus ellen. A legtöbb növényi anyagból igen sokat kellene enni, hogy az ember táplálékszükségét kielégítse. Igaz, hogy a hüvelyesek magvai több fehérjét tartalmaznak, mint akár a hús, de kitünt, hogy azokat igen rosszul használja ki szervezetünk. E miatt a növényi fehérjének nincsen meg az a tápértéke, mint ugyanannyi állati fehérjének. Hozzá még a növényi fehérje keményítő, cellulóza által is be van zárva, mely utóbbit az ember szervezete alig v. éppen nem emészti meg, sőt ez izgatja a bél nyálkahártyáját, a rothadást sietteti és bő, vizdus székletétet okoz. Magától értetődik, hogy a táplálékfelvétellel a T. tulajdonképen még befejezve nincsen; a többi azonban már bennünk folyik le. A kellő T.-hoz t. i. szükséges az evett anyagoknak kellő megemésztődése és felszivódása a bélben, ugy hogy azokból a szervezetnek szükséges mennyiség a vérbe is eljusson. L. még mesterséges táplálás.
