Püspöki közhelyettes
Püspöki közhelyettes vagy püspöki helynök (lat. Generalis vicarius), a XIII. sz. óta a püspöknek joghatóságában segédje. A P.-t a püspök rendeli ki; ami joga, de nem kötelessége. P.-ül csak világi pap, nem szerzetes rendelhető ki, s nem lehet a püspöknek rokona. Kirendelhető egyszer mindenkorra, vagy csak bizonyos időre, p. a püspök távolléte idejére. A P. rangra nézve a kanonokat megelőzi; hatósága a dolog természeténél fogva átruházott és helyettesítő (delegata et vicaria auctoritas); annak terjedelmét azért a kirendelési okirat határozza meg. Különös megszorítás hiányában a P.-t az összes rendes püspöki joghatóság gyakorlási megilleti; vannak mégis némely püspöki teendők, amelyekre külön megbizás szükséges, ilyen különösen a megyelátogatás. A P. hatósága alemondás esetén kivül megszünik: visszavonással; a kirendelő püspök halálával és coram episcopi, vagyis midőn a püspök személyesen akar eljárni. Az érsek közhelyettese si nem érseki, hanem P., azért a tartományi püspökök felett semmi joghatósága nincs. A P.-től megkülönböztetendők az u. n. koadjutorok, vagyis a püspök mellé kirendelt segédek, midőn a püspök elaggott koránál v. más okból főpásztori hivatalának személyes ellátására állandóan képtelen. Hazánkban a koadjutor kinevezési jog a királyt illeti meg; a koadjutor képesítési kellékei ugyanazok mint a megyés püspöké.
