Gázlángzók
Gázlángzók , azok a szerkezetek, melyek a gázoknak világítás céljaira való elégetéséhez szükségesek.
Mivel a gázvilágítás terén legnagyobb fontossága a világító gáznak van, ennek az elégetésére való lángzókat fogjuk tárgyalni. Ha a gázt csövön eresztjük ki és meggyujtjuk, kupalaku láng keletkezik, melye 3 burkot különíthetünk meg. A cső tövén setét kupalaku mag látható, melynek hőmérséklete oly alacsony, hogy még a papirost se gyujtja meg. Ott bomlanak szét a gázban levő szénhidrogének szénre és hidrogénre; a setét kupot egy fénylő - a tulajdonképeni világító öv - burkolja, melyben a kivált szén-atomok jönnek izzásba és világítanak; ezt fedi fátyolszerüen a külső átlátszó halvány kékszinü burok, ahol a szén szénsavvá és a hidrogén vizzé ég el és 8000, illetve 34 400 hőegységet fejleszt. Minél jobban hasznosíthatjuk a külső burok fejlesztette meleget a gázláng szénatomjainak izzítására, annál fénylőbb lesz a láng.
A legprimitívebb alakuak: 1. az egylyuku lángzók (gyertyalángzó), ezeknek körkerek nyilásuk van, amiért is a gyertyalánghoz hasonló alaku lángot kapunk; ez az alak a világításra igen célszerütlen, mert a láng felszine kicsi, a fejlődő melegnek csak kis részét használhatjuk föl a lángban kiváló szénatomok izzítására. Óránkinti gázfogyasztásuk függ a nyilás nagyságától és a gáznyomástól; legjobb 2-6 mm. vizoszlop nyomás, ekkor egy gyertyafény erejü láng kiván óránkint 21 liter gázt. 2. Sokkal célszerübb ennél az u. n. lepkelángzó, melyen a gáz hosszu keskeny nyiláson áradván ki, nagy fölszint kap, tehát a külső burok fejlesztette meleg sokkal nagyobb részét közölheti a láng belsejébe izzó szénatomokkal. A nyilást mintegy 0,7 mm. szélesre és 6,5 mm. hosszura készítik. Legjobb a gázt 3 mm. nyomással égetni. Egy gyertyafény erejü láng kiván óránkint 13-16 l. gázt. A rendesen használt lepkelángzók átlag 14 normál gyertyafényt adnak és 237-330 l. gázt fogyasztanak óránkint. A lepkelángzókat porcelánból, vasból, de leginkább zsirkőből készítik; amint az 1. és 2. ábra láttatja, belsejük végig hengeres v. a lángzó fej alatt gömbösen bővölő lehet, az utóbbiak jobbak, mert a gáz a bővebb lángu fejben szétterjed, minek következtében nyomása megcsökken. A lángzó fejet sárgaréztokba erősítik és ezt a tokot csavarják a lángzó testre. A lepkelángzók nagy hibája az, hogy nagy gáznyomás esetén sok gázt fogyasztanak és a fényhatás nemhogy emelkedne, hanem megcsökkent, mert a hideg gázáram károsan hüti le a lángot. Igaz ugyan, hogy a lángzótest csapjával a tulságos gázkiáradást megakadályozhatjuk, mégis sok gyáros a csaptól függetlenül óhajtja az erős gázáramlatot megtörni. Ez okból a lángzót bővebbre készítik s bele egy v. több apró nyiláson árasztják a gázt. Jánky és Rimanóczy a lángzó testébe mintegy 100 finom lyukkal ellátott dugót tesz. Ezek a lángzók 11,5 normál gyertyafény-erősség mellett 138 l. gázt fogyasztanak és a közönséges lepkelángzókkal szemben uj állapotukban 29% gázt takarítanak meg.
Noha ezek az u. n. 3. takaréklángzók sok gázt takarítanak meg, a gyakorlatban még se váltak be, mert a gáz-szövetből, spanyol nádból stb. készített dugók finom nyilásai por és egyéb piszok lerakodása miatt hamar eldugulnak. 4. A két lyuku vagy manchester lángzóknak két egymás felé hajló körkerek vagy lapos nyilásuk van, a két láng a lángzó tengelyében lepkealaku lánggá egyesül. A 3. ábra a legmegszokottabb alakot tünteti elő. A kétlyuku lángzók különösen szénnbőgázokhoz alkalmasak, a láng állékonyebb és váltakozó nyomásnál a láng területe nem ingadozik ugy, mint a lepkelángzóké. 3-4. mm. vizoszlopnyomásnak megfelelő gáznyomásnál égnek legjobban és leggazdaságosabban, 1,7-2 mm. bő körkerek lángzó nyilásnál 200, 1,5 mm. bőnél 100-150 l. gázt fogyasztanak óránkint. 5. Ha a lángzónak kettőnél több nyilása van, több lyuku lángzónak nevezzük. 6. A lángzót, mely több egymás mellett égő s köralakban elhelyezett lángból áll, feltalálója: Argand Aimé után Argand-lángzónak nevezik. A közel fekvő nyilások következtében a láng körkerek lesz, mivel a láng belsejét is levegővel kell táplálni s a gáz kis keresztmetszetből nagy keresztmetszetbe jutván, a láng állékonyságából sokat veszít, az élénkebb légjárás és a láng állékonyságának biztosítása céljából a lángot üveghengerrel - kürtővel - burkolják. A legközönségesebb Argand-lángzót tünteti elő a 4. ábra. A lángzó testre csavarják az A hüvelyt, melyből két kar (a) ágazik ki, ez a két kar a B hüvelybe torkol, melynek felső végén van a 18-40 lyukkal ellátott lángzó gyürü. Ritkább az, hogy a lyukakat egy hasíték pótolja. A belső légjárást a B hüvely belseje, a külsőt a D kup irányítja. 200 mm. magas C üveg henger a D kuppal összehornyolt kosárban áll. A londoni Sugg a henger belsejébe gombos fejü lángterelőt alkalmaz, és a gázt a lángzó testébe 3 vékony rézcső vezeti. Néha ellátják a lángzó alját kis szellentyüvel, melynek kifelé álló végére kart dugnak, e kar elfordulásakor több-kevesebb gáz jut a lángzóhoz. 100 liter óránkénti gázfogyasztással
| a közönséges porcellán Argand-lángzók | 9,6 |
| a közönséges zsirkő Argand-lángzók | 9,5 |
| a Sugg-féle Argand | 12,3 |
normál gyertyafényt ád. Általában az Argand-lángzók 250-310 l. gázt fogyasztanak és 29,6 normál gyertya-fény-erősséget adnak. Egy gyertya fényre 10-12 l. gázt számíthatunk. 7. Sugg kettős Argand-lángzókat is gyárt, ezek két vagy több egymásba illő Argand-lángzókból állanak
| 50 | 80 | 100 | 120 | 200 | gyertyás kettős Argand |
| 420 | 570 | 700 | 850 | 1400 | liter |
gázt fogyaszt óránkint. Ezeket a gázlángzókat a regenerativ lángzók teljesen kiszorították a használatból.
8. Nagyobb fényforrások előállítása céljából több (20-100) Argand- vagy lepkelángzót egyesítenek közös reflektor alá, ezeket nevezik naplángzóknak, az 5. ábra ilyen lángzót láttat. L jelenti a lángzókat, melyek fölött az R sugárvető látható. Ez utóbbi a K kürtő tölcsérszerü alsó részébe torkollik. A láng melegét felhasználják szellőztetésre; a felszálló forró égéstermékek magukkal ragadják a K kürtőbe a terem meleg, romlott levegőjét, a szivás fokozására való a T kéménytoldalék is. A lángzót el kell az M mennyezet farészeitől szigetelni, mert ezek az izzó vasrészektől könnyen tüzet fognak. Néha a K kürtőbe fojtó szellentyüt alkalmaznak, melynek karját a gáz nyomása állítja, ha megnyitjuk a gázcsapot, a szellentyüt a gáz nyomása nyitja, ha pedig zárjuk, becsukja; ennek a célja az, hogy a kürtő csak akkor szellőztessen, ha a naplángzó ég.
9. Regenerativ lángzók. Említettük már, hogy a láng fényhatását legjobban a láng hőmérsékletének fokozásával növelhetjük. A láng hőmérséklete növelhető, vagy a gáznak, vagy a hozzá vezetett levegőnek vagy mint a kettőnek előmelegítésével. Ha ezt magának a gázlángzónak sugárzó és vezetett melegével érjük el, ekkor a gázlángzót regenerativ lángzónak nevezzük. A levegő regenerálását igen könnyen elérhetjük a 6. ábrában előtüntetett módon. A közönséges Argand-lángzót a B1 üveghenger burkolja; ezt pedig az alacsonyabb B2 üveghenger veszi körül. A levegő nem alul, hanem a nyil irányában a B1 és a B2 henger közti résen felül árad be, és azok forró oldalán felmelegedve alul a lángzóhoz jut. A pontozott B3 vonal diszes üveggömböt jelez. Hasonló gázfogyasztás mellett ezeknek a lángzóknak fényhatása állítólag 50%-kal nagyobb, mint a közönséges Argandoké, s ezekkel hasonló fényhatás esetén 30% gázt takarítanak meg.
A Kraussé-féle utcai lámpásoknak fedelét használják fel a levegő előmelegítésére. A 7. ábrában ezt a szerkezetet mutatjuk be. A kürtőn elszálló gázok utját a pontos nyil, a levegőtét pedig az egyszerü nyil láttatja. L a lángzó (5 lepkelángzó egy törzsön) g a gyujtólángzó és F a lámpás fedele. Ezek a lámpások 100 liter gázfogyasztás esetén 14,88 gyertyafényt adnak, mig a közönséges utcai lámpások csak 8,1-et. Egy időben Budapesten ezeket a lámpásokat nagyon használták. A legtökéletesebb regenerativ lángzók közé tartozik a Siemens Frigyes-féle, melynek a szerkezetét a 8-11. ábra láttatja. A lángzót az e csövek alkotják, melyek a vasból öntött g gázkamara zárógyürüjébe erősítvék. A lángot a K külső és a K1 belső élek határolják, ez utóbbin látjuk a zd porcellánhengert, mely az a kürtővel szivott lángot v szeggel tartott s csatornába és innen a q csőbe tereli; miközben a lángzó összes részei felmelegednek. A g gázkamarát burkolja a vele egyből öntött l légkamra, melyet a d és m köpenyegek burkolnak, az utóbbinak peremén áll az x üveghenger, mely a lángot oldalas légáramlásoktól végi meg. A gázt z csövön a lángzó aljába vezetik be, oldalas gázbevezetésre az y nyilás szolgál. R. szabályozót jelent. A gáz utját 🡪, a levegőét pedig ⇨ jeleli. A szerkezetnek 00, 11 és 22 irányban való metszeteiből a lángzócsövek, a gáz- és légkamra és köpenyegek elhelyezése és szerkezete még világosabb lesz. A szerkezet képét a 12. ábra tünteti elő. Ezek a regenerativ lángzók a régi naplángzókat teljesen kiszorították, mert hasonló fényhatás mellett csak 1/4 rész gázt fogyasztanak. Igy az 50 normál gyertyafényerejü IV. számu regenerativ lángzó óránkint 336 liter gázt fogyaszt, hasonló fényhatás elérésére az Argand-lángzók 500 és a jó lepkelángzók 667 liter gázt fogyasztanak. Legnagyobb a 000 jelü Siemens-féle regenerativ lángzó, mely 800 gyertyafényt ad és óránkint 4470 liter gázt fogyaszt, hasonló fényhatás elérése céljából az Argand-lángzók 8000 és a jó lepkelángzók 11 733 l. gázt fogyasztanak. Ezeket a lángzókat Budapest forgalmasabb utcáiban és terein sok helyütt láthatjuk.
10. Invertált lángzók. Az árnyékvetés elkerülése céljából használják azokat a rengerativ lángzókat is, melyeknek lángja lefelé ég. A sok regenrativ gázlángzó-szerkezet közül (1894-ig a német birodalomban 84 szabadalmat adtak ki) bemutatjuk a Siemens Frigyesét (13. ábra) és Wenham-ét (14. ábra). Siemens szerkezetében a G gázcsövekkel tartott E gázkamrának V zárógyürüjéből ágaznak ki a C lángzócsövek. A H vaskürtő alján van a lángterelő és az A porcellán tölcsér. A lángot az U üveggömb és a B üvegkup védik a külső levegő áramlásától. A levegő az E gázkamara és a D tölcsér közti résen árad és jut jól előmelegedve a lángzóhoz. A gázt a felszálló égéstermékektől megmelegített H henger és E kamara falai hevítik föl. Az U üveggömböt zárható és csak körül forgató kerethez erősítik. - Wenham Ferenc Herbert lángzója a lángot nem befelé, hanem kifele tereli. Amint a 14. ábrából kitetszik, az elszálló égéstermékek a levegőt a d csövek, a gázt pedig a henger belsejében levő gázcső révén hevítik föl; b a tulajdonképeni lángzót jelöli.
11. Karburáló lángzók. A világító gáz fényerejét növelhetjük azzal is, ha hozzá nehezebb szénhidrogéneket eresztünk; ez történhetik hideg és meleg uton. E célra leginkább használják a benzol-t, karburin-t (hexan) és a gazolin-t. Az elsőnek forráspontja 80, a másodiké 69 és a negyediké 40° C., minél kisebb ezeknek a karburáló szereknek forráspontjuk, gőzük annál jobban keveredik a világító gázzal. A gáz hideg karburálására való szerkezetek elve az, hogy a gázt a karburáló edényben levő karburáló szer felett vezetik el, melynek szénhidrogén gőzeit a gáz magába veszi, igy jut a lángzóhoz, hol élénk fehér lánggal ég el. A meleg karburálás vagy ugy történik, hogy könnyen illó szénhidrogéngőzöket kevernek a gázhoz és az elegyet izzó csöveken vezetik át, v. ugy, hogy a nehezen illó szénhidrogéneket (petroleum, gázolaj, paraffinolaj stb.) elpárologtatják és a nyert gázt a világítógázzal keverik. A gáz karburálásának csak ott van helye, ahol a gázszén szükölködik fénytadó alkotórészekben, vagy ott, ahol a drága gázszenet olcsóbb anyaggal (petroleummal) akarják pótolni. Nagy mértékben használják a vizgáz- (l. Gáztüzelés) világításhoz. A gáz karburálásának kérdése az Auer-lángzók feltalálása óta veszített jelentőségéből.
12. Izzólángzók. A gázláng melegében rejlő világítóképességet jobban kiaknázhatjuk akkor ha a gázt szintelen Bunsen-lánggá alakítjuk át s ennek melegével oly testeket izzítunk, melyek izzó állapotban erősen sugárzanak. E lángzók őse a Drumond-féle volt (l. V. köt. 535. old.). a gázvilágítással kapcsolatosan e kérdést legjobban oldotta meg Auer. A róla nevezett gázlángzót a 15. ábrán mutatjuk be. Bunsen-lángzó alakjára szerkesztett srófos A tokot rácsavarjuk a gázvezetékre. A C lángzó alsó csöves részét rádugják az A sróf alsó csöves részére. A C lángzó felett lóg a D harisnya, melyet az E rud tart. A lángzót f üveg. v. Mária-üveghenger burkolja. A gáz A-nál a nyil irányában árad be és a keverő csőben a pontos nyil irányában árad be és a keverő csőben a pontos nyil irányában B-nél beszivott levegővel keveredik. E gázelegyet C-nél meggyujtva fénytelen lángot kapunk, mely a D harisnyát izzásba hozza. A D harisnyát pamutból készítik és oly fémsók oldatába itatják, melyek izzó állapotukban a fényt erősen sugározzák.
Általában legtöbb fényt a torium- és lantanoxid sugározza ki. Az Auer-lángzók fényhatása igen nagy, 150 liter gázt fogyasztó Auer-lángzó 56, Argand-lángzó 29,5 és a jó lepkelángzó 14 gyertyafényt ád; mivel tehát hasonló gázfogyasztás mellett-szer, illetve 2-szer jobban világítanak mint az Argand-, illetve lepkelángzók, az ujabb időben ezeket a használatból nagyon kiszorították, de az elektromos világításnak és erős versenyt okoznak. Az Auer-lángzók gyenge oldala az, hogy a harisnya sugárvetése 500 égő óra után már gyengülni kezd és 1200 égő óra után annyire megcsappan, hogy a lángzó fényerejével az Argand-lángzó versenyez. Baj az is, hogy a harisnyák törékenyek, a láng meggyujtása és kioltása következtében fellépő hőmérsékleti különbségeket nagyon megérzik.
| 40% | lantanoxid, | 20% | toriumoxid | és | 40% cirkonoxid fehér fényt ád, |
| 60% | lantanoxid, | - | - | és | 40% cirkonoxid fehér fényt ád, |
| - | - | 80% | toriumoxid | és | 20% yttriumoxid fehér fényt ád, |
| 40% | lantanoxid, | 28% | toriumoxid | 30% cirkonoxid és 2% ceroxid sárga fényt ád, |
| 50% | lantanoxid, | - | - | 47% cirkonoxid és 3% ceroxid sárga fényt ád, |
| 50% | lantoxid, | 40% | toriumoxid | 10% nioboxid - narancs sárga fényt ád, |
| 40% | lantanoxid | 30% | toriumoxid | 27% cirkonoxid és 3% didimoxid narancssárga fényt ád, |
| 20% | lantanoxid, | 50% | toriumoxid | és | 30% erbiumoxid zöld fény ád. |
