Fikh
Fikh (arab), a mohammedán vallástörvény (seri'a) tudománya, kánonjog, mely ugy rituális szokásokra vmint a tulajdonképeni törvény minden ágára kiterjed. A F. két részre oszlik, ugyanis: 1. uszul al-F. (a F. gyökerei) azaz a törvénytudomány módszertana; miképen kell az irott jogforrásokat, ugymint a spekulativ módszert, a pozitiv törvények dedukciójára használni. 2. Furual-F. (a F. ágazatai) azaz az egyes adott esetekre vonatkozó pozitiv törvények. A F. a négy nagy orthodox irány követőinél mind a rituális mind a jogi részben némi eltéréseket mutat fel, melyek azonban az izlám közös és általános elveit nem érintik. E szerint az ortodox mohammedánok tartoznak vagy 1. az Abu Hanifától (meghalt 767.) alapított hanefita, vagy 2. az Al-Sáfi'i (megh. 819.) után nevezett sáfi'ita, vagy 3. a Málik ibn Anasz (megh. 795.) tanain induló málikita, vagy végre 4. az Ahmed ibn Hanbal-tól (megh. 855.) alapított hanbalita irányhoz. A hanefiták ritusa a török birodalomban, Indiában és Középázsiában, a sáfi'itáké Egyiptomban és Hollandia indiai gyarmataiban, a málikitáké Északafrikában van elterjedve; a hanbaliták, kik az izlám legszigorubb és legfanatikusabb hajtását képviselik, csekély számmal vannak. E kánonikus irányok (mazáhib) mindegyike nagy kodex-irodalommal bir. Legtekintélyesebb alapkönyveik Indiában a Hidája (angolul Hamiltontól 4 köt., London 1791), Törökországban a Multeká, melynek rendszeréből Muradgea d'Ohsson Tableau de l'Empire ottoman c. munkájában kivonatot közölt, Északafrikában Szidi Khalil munkája (franciául Perrontól, Précis de jurisprudence musulmane suivant le rite malékite, Páris 1848-55), a holland ind gyarmatokban Al-Navavi, Minháds al-tálibin (francia fordítással Van den Berg-től 3 köt., Batavia 1882-1884); a Franciország indiai gyarmataiban érvényes mohammedán jogot Sicé (Traité des lois mahométans dans les Indes françaises, Páris 1841) és Langlard (Leçons de droit musulman, Pondichéry 1887), a siitákét Querry (Droit musulman, recueil de lois concernant les Musulmans shytes (2 köt. Páris 1871-72) adták elő. A mohammedán kánonjogot európai tudósok önálló munkákban is több izben összefoglalták. Leghozzáférhetőbbek: Pharaon et Dulau, Droit musulman (Páris 1840); Tornauw, Das Moslemische Recht (Leipzig 1855); Van den Berg, De Beginselen van het mohammedaansche Recht (Hága-Batavia, 3. kiad. 1883). Teljesen elhibázott és megbizhatatlan Savvas Pacha műve: Étude sur la théorie du droit musulman (Páris 1892). A jogi iskolák módszeréről v. ö. Goldziher, Die Zahiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte (Lipcse 1884). U. a., A mohammedán jogtudomány eredetéről (Budapest, Akad. 1884).
