Decemviri
Decemviri (lat.) a. m. tiz férfi. A régi Róma hatósága, hatásköre szerint különféle jelzéssel. 1. D. agris dividundis az ager publicus felosztását intéző időleges bizottság. - 2. D. legibus scribundis v. ferendis, Terentilius Arsa néptribun törvénye értelmében Kr. e. 451. megválasztott s a történelemben legtöbbször említett patriciusi bizottság, melynek tiszte volt a hagyomány szentesítette törvények összeirása és ezzel egyidejüleg a consulok birói önkényének korlátozása. Egyszersmind azonban kitünő eszköz volt e hatóság arra nézve, hogy a törvény előtti egyenlőség révén a széthuzó patriciusokat és plebejusokat egyesítse. Működése idejére minden egyéb hivatal, még a tribunatus is felfüggesztetett, ugy hogy e 10 férfiu egyike az államkormányzást, nevezetesen a biráskodást intézte, mig a többi 9 voltaképeni hivatásának élt. Mindegyik csak egy-egy napon át kezelte a főhatalmat és birta a fasces-eket (l. o.), ugy hogy ez 10 nap leforgása alatt egyenkint mindegyiknek kezében volt. Az első évben 10 törvény-tábla készült el; fogalmazásuknál állítólag bizonyos Hermodoros, Efezusból menekülő bölcselő segített (interpres legum). A megfogalmazott törvények első sorban nyilvános szemlére tétettek ki, majd a szükséges javítások megtörténte után a centuriai gyülésen jóváhagyattak és érc-táblákra vésve a Comitiumon (népgyülések helye) kifüggesztettek. Egyszersmind 2 pótló törvény-tábla szüksége is fölmerült, amiért a D. működése a köv. 450-ik évre meghosszabbíttatott. A D.-k azonban hivatali évük leteltével nem akartak lemondani és törvényellenes utakon még egy évig meg akartak maradni valószinüleg a patriciusok hallgatag beleegyezésével, kiknek éppen kapóra jött a tribuni hatalom szünetelése. A D. fejének, Appiusnak Verginiával szemben követett zsarnoki önkénye, melynek eredménye volt a nép secessiója (kivonulása) a szent hegyre, véget vetett a D. hatalmának és ismét életbe lépett az előbbi alkotmányforma. Appius és Oppius a börtönben öngyilkosok lettek, a többi 8 számkivetésbe ment, s javaik elkoboztattak. - 3. D. stlitibus (litibus) indicandis, ősrégi lovagi kollégium, mely a szolgák felszabadítását, a polgárjog megadását stb. illető perekben biráskodott. Augustus császár a centumviri-törvényszék elnökeivé tette őket s ilyenekül igen soká fenmaradtak. - 4. D. sacrorum v. sacris faciundis, l. Divináció.
