Kelmenfy László (1815–1851)
Kelmenfy László (1815–1851)
Eredeti neve Hazucha Ferenc volt. Orvos apja korán meghalt, a fiú az árvák intézetében nevelkedett. Mint segédszerkesztő kezdte írói pályáját Munkácsy János Rajzolatok című lapjánál, később mint mérnök hivatalban dolgozott. Támadta Petőfi költészetét, de írt néhány találó kritikát is, főként színművekről (Vas Andor álnéven, az Életképekben). Elbeszélései közül nevelő célzatú 646a Korhely életnek szomorú vége (1845); gyűjteményük 1850-ben jelent meg. (Ezer év előtt. Marius Carthago romjain).
Főműve kétkötetes regénye, a Meghasonlott kedély (1846). Cselekményének alapja a szokásos csábítási história s az ebből fakadó bosszútervek sorozata. A rémtörténetekkel telizsúfolt fejezetek a régi típusú kalandos regényekre emlékeztetnek; a főhős világfájdalmas töprengéseiben a byronizmus nyomára bukkanhatunk. Valószínűleg A karthausi is hatást gyakorolt reá; Eötvös műveivel Kelmenfy kritikusként is foglalkozott. A regény címe lélekrajzi témát sejtet, de inkább a cselekményesség az uralkodó benne, s ehhez romantikus-világfájdalmas írói attitűd társul. E csekély művészi értékű regény, mint többfajta irodalmi törekvés összegezési kísérlete, a magyar társadalmi regény kibontakozásának nehézségeit példázza.
