I. SZÍN.
Francziaország. Harfleur előtt.
Csatazaj. Henrik Király, Exeter, Bedford, Gloster és katonák ostrom-hágcsókkal jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Rohamra még egyszer, barátim, egyszer!
Vagy angol holtakkal töltsük meg a rést.
Békében férfihoz mi sem valóbb,
Mint a szerény csend és alázat; ám
De ha fülünkbe zúg a harczvihar,
Kövessük akkor a tigris szokását:
Feszüljön az ideg, szökjék föl a vér!
Az arczot bősz düh fintorítsa el!
Legyen rémes tekintetű a szem
S a fej kapuin úgy lessen, miként
Az ércz-ágyú! árnyazza a szemöld
Oly rémítőn, mint mállott sziklabércz,
Mely a vad óceántól elmosott
S megrozzantott alapján függ alá!
A fog csikorgjon, táguljon az orrlyuk!
Tartsátok vissza a lélekzetet,
S minden szellem feszüljön legmagasb
Fokára. Fel most, fel! angol nemesség!
Véred harczedzett apáktól eredt,
Kik, mint megannyi Sándorok, vivának
Reggeltől estig im e tájakon,
S csupán azért tették le kardjokat,
Mert véle nem volt mit mívelni már.
Ne hozzatok szégyent anyáitokra:
Most bizonyítsátok be, hogy valóban
Apáitok voltak nemzőitek,
S példát adván a durvább rend előtt,
Tanítsátok harczolni. És ti, köznép!
Kik Angliában nőttetek fel, itt
Mutassátok a vett tápszer tüzét:
Hadd higyük, hogy méltók vagytok valóban
Születéstekre, min nem kétkedem:
Mert nincs oly aljas, hitvány köztetek,
Kinek szemében büszke fény nem ég.
Úgy álltok, mint zsinóron a vadász-eb,
Ugrásra készen. A vad felszökellt:
Bátran elő! Kiáltsd mindannyia:
Rohamra még egyszer, barátim, egyszer!
Vagy angol holtakkal töltsük meg a rést.
Békében férfihoz mi sem valóbb,
Mint a szerény csend és alázat; ám
De ha fülünkbe zúg a harczvihar,
Kövessük akkor a tigris szokását:
Feszüljön az ideg, szökjék föl a vér!
Az arczot bősz düh fintorítsa el!
Legyen rémes tekintetű a szem
S a fej kapuin úgy lessen, miként
Az ércz-ágyú! árnyazza a szemöld
Oly rémítőn, mint mállott sziklabércz,
Mely a vad óceántól elmosott
S megrozzantott alapján függ alá!
A fog csikorgjon, táguljon az orrlyuk!
Tartsátok vissza a lélekzetet,
S minden szellem feszüljön legmagasb
Fokára. Fel most, fel! angol nemesség!
Véred harczedzett apáktól eredt,
Kik, mint megannyi Sándorok, vivának
Reggeltől estig im e tájakon,
S csupán azért tették le kardjokat,
Mert véle nem volt mit mívelni már.
Ne hozzatok szégyent anyáitokra:
Most bizonyítsátok be, hogy valóban
Apáitok voltak nemzőitek,
S példát adván a durvább rend előtt,
Tanítsátok harczolni. És ti, köznép!
Kik Angliában nőttetek fel, itt
Mutassátok a vett tápszer tüzét:
Hadd higyük, hogy méltók vagytok valóban
Születéstekre, min nem kétkedem:
Mert nincs oly aljas, hitvány köztetek,
Kinek szemében büszke fény nem ég.
Úgy álltok, mint zsinóron a vadász-eb,
Ugrásra készen. A vad felszökellt:
Bátran elő! Kiáltsd mindannyia:
| Henrikkel Isten, Szent György s Anglia! | (El mind. Csatazaj. Ágyúzás.) |
