különc
különc – ‘eredetieskedő, furcsa szokásaival magát másoktól elkülönítő személy’. Származékai: különcség, különcködik.
Nyelvújítási alkotás a külön szóból, a korban divatos -c képzővel (mint élc, bohóc); így a szó beállt a kissé más képzésű kegyenc, fegyenc, küldönc s hasonlók sorába. Megalkotását a német Sonderling példája is ihlethette.
