dönt
dönt – ‘‹valami függőlegesen állót› ferde irányba szorít’; ‘kiönt’; ‘határoz’. Alakváltozatok: döjt, dőlt, dőt, dűt. Származékai: döntő, döntés, döntöget, döntetlen, döntvény.
A dől ige műveltető képzős alakja. A szótő és a -t képző kapcsolata sok változatot eredményezett; hogy végül a ~ lett köznyelvivé, azt bizonyára az önt, ont, ront, hint, szánt igék analógiás hatása okozta.
