Tengerpázsit
Tengerpázsit v. omboly (növ., tengeri fű, Zostera L.), a hinárfélék füve, a kevés tengeri virágzó fű egyik jellemzője. A tenger iszapjában gyökeredzik, többnyári; szára szétmászó, levele gyakran méter hosszuságu, szálas, épszélü. Virágja egyivaru, füzérszerüen csoportosul. Négy faja az óvilág tengereiben terem. A Z. marina L. szára 6-12 dm. hosszu, levele szíjforma. Az Északi-meg a Keleti-tenger homokos fenekén gyakran nagy terjedelmü vizi pázsitot alkot, a vihar nem ritkán töméntelent hány a partra. Amióta (1816) a dán Lehmann jogtanácsos párnázónak feldicsérte, azóta sokféleképen értékesítik. Trágyáznak vele, megszárítva a drága lószőr helett derékaljba, divánba tömik s butort pakolnak bele. Szódát is gyárthatni belőle. Gyökerét, meg a szára rostos maradékát, valamint más rokon fajét is, a tenger hulláma gyakran ökölnyi csomókba gyöngyölíti s régen pilae marinae azaz tengeri labda néven orvosságnak használták.
