Tályog
Tályog (abscessus), a szövetekben fekvő, genynyel telt üreg. Ha T.-ról mint daganatról szólunk, akkor az csak a genygyülemnek körülirt felhalmozódását jelzi. Majd minden szövetben és szervben található. Leggyakoribb a kötőszövetben fekvő T., de az agyban, májban, vesében, csontban stb. is gyakran található. A T.-ot, mint minden gyenyedést, rendszerint mikroorganizmusok okoizzák. Ha a megsebzett bőrön keresztül tisztátlan kezelés folytán bakteriumok kerülnek a szövetbe, akkor azok behatása alatt heves lob indul meg, a fehér vérsejtek a vérerekből nagy számban kivándorolnak. genysejtekké lesznek, az anyaszövet genyesen oldódik s genynyel telt üreg, T. származik. A T.-okban, azaz a körülirt genyedésnél rendszerint a Staphylococcus pyogenes aureus, albus vagy citreust, a diffúz genyedésnél (phlegmone) többnyire a Streptococcus pyogenest találjuk. Újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a T. a tuberkulózis, a tifusz, Bacillusa, a tüdőgyuladást előidéző Fränkel-féle Pneumococcus s egyéb bakteriumok egymagában való behatása alatt is képződik. Fejlődés szerint meleg, hideg, sülyedési és áttételi (metasztatikus) T.-ok különböztethetők meg. A meleg T. aránylag gyorsan s heves lobos tünetek között fejlődik. A bőr közelében fekvő meleg T. kidomborodó, piros, meleg, szúró vagy kopogó fájdalmakkal, lázzal s gyakran rázó hideggel járó hullámzó daganatot alkot. A bőr a szövet beolvadása folytán oly vékony lesz, hogy rajta keresztül a geny sárgás pont alakjában áttünik. Az ilyen, köznapi nyelven «érett»-nek nyilvánított T. felfakadása, vagy műtéti úton való megnyitása s a geny kiürülése után a lobos tünetek megszünnek, a hátramaradt üreget sarjszövet tölti ki s a T. gyógyul. Az agyban székelő T.-ok hlálhoz vezethetnek. A fejlődés bizonyos fokán megállapodott T.-ok a geny felszívódása vagy besűrüsödése után ki is gyógyulhatnak. A hideg T.-nál, melyet a tuberkulózis bacillusa okoz, a lobos tünetek, fájdalom, pir háttérbe szorulnak. A geny is különbözik a melet T. genyétől; előbbi rendszerint híg, savószerü, utóbbi sűrü, tejfelszerü. A hideg T.-ok lassan nőnek, évekig fennállhatnak s tetemes nagyságot érhetnek el. Ha a geny az izmok, inak s erek mentén sülyed s a bőr alatt felhalmozódik, akkor sülyedési (congestiós) T.-ról szólunk. Leggyakoribb az u. n. pszoasz.-T. (l. o.). Áttételi (metasztatikus) T.-ok alatt oly T.-ok értendők, melyek genyvérüségnél (pyaemia) s bizonyos szivbajoknál ugy keletkeznek, hogy a vérben foglalt bakteriumok a test különböző szerveiben (máj, vese, lép, agy) lerakódnak s ott a szövetek genyes oldódásához vezetnek. Említendő még a garat mögötti T. (abscessus retropharyngealis), mely ama nyirokmirigyel elgenyedéséből keletkezik, melyek a hátsó garatfalzat és gerincoszlop között foglalnak helyet. Főképen a gyermekkor első s második életévében fordul elő, készőbbi korban igen ritka jelenség. Mogyoró- vagy diónagyságu, ritkán nagyobb duzzanat alakjában lassankint fejlődik; eleinte tömött, később, 10-14 nap mulva, ellágyulásnak induló daganat, a garat jobb v. bal oldalán, ritkábban a középvonalban.
A meleg T. máskép kezelendő mint a hideg. Agyban, májban s minden oly helyen székelő meleg T., mely helyénél fogva veszélyes v. megnagyobbodva súlyos következményekkel jár, mielőbb műtéti úton megnyitandó. Ha a gyors megnyitás nem indokolt, akkor célszerü a felszívódást nedves meleg által elősegíteni vagy a tályog «érését» meleg kataplaszma által siettetni s mielőbb feltárni. A nagyobb sülyedéses hideg T.-ok operativ megnyitását sokáig kerülték, mert a megnyitás után a genyedés gyakran nagy mértékben fokozódik s az amugy is diszkratikus egyén tetemes nedvveszteséget szenved. A Lister-féle antiszepszis elterjedése óta a mesterséges feltárás ismét tért hódított, de gyakran oly súlyos következményekkel jár, hogy újabban előnyösebbnek látszik antituberkulózus gyógyszereknek, főleg jodoform-emulziónak a T.-ba való fecskendezése által a gyógyulást elősegíteni. A metasztatikus T.-ok operativ kezelése ajánlatos.
