Sterneck
Sterneck Miksa (ehrensteini és daublebskyi) báró, osztrák-magyar tengernagy, szül. Klagenfurtban 1829. A velencei tengerészeti hadapródkollégiumban nevelkedett, 1847. lépett mint ideiglenes tengerészeti hadapród a hadi tengerészet szolgálatába és ez időtől fogva 1858-ig megszakítás nélkül a hadi hajókon tett szolgálatot; fokonkint előléptettetett és mint sorhajózászlós Velence blokádjában részt vett. Az 1859-iki hadjáratban mint korvettakapitány a Vulcan gőzös parancsnoka volt és az ezt követő években fregattakapitányi rangban egymásután több hadi hajót vezényelt. Az északi öbölben 1864. vívott tengeri ütközetben, Tegetthoffnak ellentengernagygyá való előléptetése folytán, a hirnevet szerzett Schwarzenberg fregattát vezette. 1866. az osztrák-olasz háboru kitörésekor sorhajókapitánynak és egyidejüleg a Ferdinand Max páncélfregatta parancsnokának nevezték ki, mely hajó a hajórajparancsnok Tegetthoffnak vezérlobogóját is viselte. Jul. 20. a Lissa szigete mellett vívott tengeri csatában, midőn a saját sé ellenséges hadi hajók (melée) csatarendje megbomlott és hajó hajó ellen küzdött, sikerült S.-nek önállóan működve, a Re d'Italia olasz páncélhajót döfés által elsülyeszteni és ezen merész, eddig még egyedül álló fegyvertény által a csata kedvező lefolyását az osztrákok javára biztosítani. Még a csata szinhelyén a Lipót-rend keresztjét és később a Mária-Terézia-rend kiskeresztjét kapta. E háboru után több éven át mint a polai hadi kikötő parancsnoka működött, hol ugy a tisztek, mint legénység szervezetszerü kiképeztetésének terén, valamint szabályzatok, utasítások, tankönyvek, hadijel-kódexek összeállítása által kiváló érdemeket szerzett. 1872. hosszabb szabadságot vett s Wilczek János gróffal - ennek yachtján, melynek vezetését S. vette át - az északsarki régiókba irányított expedicióban vett részt, főleg azon célból, hogy a később tervezett Weyprecht-féle sarki expedició részére Novaja Zemlján egy élelmi raktár létesíttessék. Visszatérése után ellentengernagygyá és egyszersmind a hajóraj parancsnokává nevezetetett ki. 1875. a hajóraj vezénylete alól való felmentés mellett, a polai tengerszertárparancsnokságnak vezetésével bizatott meg, mely minősgében 8 éven át a legjobb eredménynyel működött. Ezen állásának betöltése közben kapta alterngernagygyá, egyidejüleg a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának fónökévé s a hadi tengerészet parancsnokává való kineveztetését, mely állásban jelenleg is működik. Mint tengerészeti parancsnok működésében kiváló erélyt s tevékenységet fejtett ki s figyelmét leginkbáb az úszó hadi anyag kiépítésére, egy torpedó-flotilla létesítésére, a régi csatahajóknak új, a modern igényeknek megfelelő hajókkal való pótlására fordította; a legénység és tisztek gyakorlati kiképeztetését pedig az évenkint szolgálatba állított páncélhajók nyári gyakorlatai által nagy mérvben fokozta. Számos, addig a hadi tengerészetben nélkülözött szabályzatok, utasítások, valamint a hadműködő irodának szervezése által, ugyszintén - leginkább Pola hadi kikötővárosban - a hadi tengerészet személyzete javára létesített humanisztikus jellegü intézkedései által kiváló érdemeket szerzett. 1884. valóságos belső titkos tanácsos és az első osztályu vaskoronarend tulajdonosa lett. 1888. a görög király uralkodásának 25 éves jubileumán mint rendkivüli követ Athénbe küldetett, mely missziója közben kapta tengernagygyá való kinevezését. A király 1895 máj. 11-én kelt kéziratával «hálás elismerését» fejezte ki neki a tengerészeti osztályban tanusított sikeres működéséért.
