Recept
Recept (lat.) az orvosnak a gyógyszerészhez intézett s a gyógyszer megkészítésére és kiszolgáltatására vonatkozó irásbeli rendelete. Három részből áll, u. m.: inskripcióból, amely alatt a R. homlokzatára irt dátumot s annak megjelölését értjük, hogy ki számára készül az orvosság, p. N. N. úrnő számára; preskripcióból, ami az Rp. jegygyel kezdődik s magában foglalja az orvos tulajdonképeni rendeléseit a gyógyszerek minőségére, mennyiségére és összekeverésére vonatkozólag, továbbá magában foglalja a szignaturát, azaz az orvos rendelését a beteg számára a kész gyógyszer bevételét vagy használatát illetőleg s ezt a szignaturát a gyógyszerész jól olvashatóan egy címkére (signatura) másolja le s ezt a címkét a kész orvosságot tartalmazó üvegre vagy dobozra ragasztja: a harmadik és utolsó része a R.-nek a szubskripció, mi alatt az orvos névaláirása értendő. A R.-et Franciaországot kivéve mindenütt latin nyelven irják, szabály szerint jól olvashatóan, mert a R. igen fontos okmány. A gyógyszerek, valamint azoknak súlymennyiségei mindig betükkel és nem számokkal irandók, nemkülönben az esetleg cseppenként rendelt folyadékok cseppjeinek száma is; a hivatalosan megengedett legnagyobb adagoknál is nagyobb adag rendelése esetén ezen rendkivüli adag után felkiáltó jel teendő, hogy a gyógyszerész tisztában legyen a felől, hogy ez nem tévedés az orvos részéről; minden gyógyszer külön sorba, annak megkivánt mennyisége ismét külön sorba irassék és ez utóbbi egyszeresen aláhúzandó. Igen pontosan lemérendő mennyiségek kétszer is aláhúzandók. Ha a R. elkészítésének lehető gyorsan kell megtörténnie, p. mérgezési eseteknél, ha ellenmérget irunk fel, vagy hirtelen rosszullétnél, ájulásnál igazgató szert irunk fel, akkor a R. homlokzatára nagy betükkel felirandó: «Statim!» (rögtön) vagy «Periculum in mora» (veszedelem a késésben). A hanyag R.-irásból már számos igen nagy baj, különösen súlyos mérgezések történek, ezért a szabályok mindenike mindig szem előtt tartandó.
