Lejdai palack
Lejdai palack (leydeni v. Kleist-féle). Hengeres üvegedény, melynek fala kivül és belül a magasságnak mintegy 3/4 részéig ónlemezzel, az u. n. fegyverzettel van bevonva. Az üvegfalnak felső, ónnal be nem vont részét pecsétviasz-oldattal v. sellakkal vonják be. A felső, nyitott véget parafadugó vagy lemezpapirlap zárja, mely közepén át van lyukasztva s e nyiláson át a palack fenekéig érő fémpálca van dugva, mely fölül, a palackon kivül, fémgömbben végződik.
1. ábra. Riess telepe.
Ha a fémpálca nem ér a fenékig, akkor alul láncocskát vagy fémzsinórt alkalmaznak, hogy ez a belső fegyverzettel érintkezzék. Használatkor a palack külső fegyverzetét kézben tartják, vagy másként hozzák a földdel vezetőleg összeköttetésbe, mig a fémrúd gömbjét valamely elektromos tárgygyal, p. elektromos gép gyüjtőjével érintik. Ha itt p. pozitiv elektromosság van, ez a palack belső fegyverzetén halmozódik fel, megosztólag hat a külső fegyverzetre, ugy hogy annak az üveg felé néző, belső oldalán negativ elektromosság gyülemlik meg, mig az eltaszított pozitiv elektromosság a kézen v. más vezetőn át a földbe áramlik. A L. működése tehát ugyanolyan, mint a Franklin-tábláé (l. o.) s igy az elektromosság sűrítésére, gyüjtésére való. Mig azonban a Franklin-táblával
2. ábra. Kisütő.
aránylag csekély hatásokat lehet elérni, addig a L.-kal rendkivül hatásos szikrákat lehet kapni. E végből több palackot közös fémalzatra helyeznek, hogy a külső fegyverzetek egymással össze legyenek kapcsolva, mig a belső fegyverzeteket
3. ábra. Henley-féle kisütő.
alkalmasan hajlott fémpálcákkal szintén összekötik. Az igy nyert L.-batteriával már igen erős szikrák érhetők el. az 1. ábra Riess telepét tünteti fel. Az ónlemezzel bevont a b asztal üveglábakon áll. Az asztaltól csavarszorító közvetítésével drót vezet a földhöz. A fölül, középett látható gömb a belső fegyverzeteket egyesíti. A szikra ugy keletkezik, hogy a külső és belső fegyverzetet vezető segélyével egymáshoz közel hozzák. Erre szolgálnak a különböző kisütők. A legegyszerübb kisütő (2. ábra) vastag rézhuzalból áll, mely erős guttaperka hüvelylyel van elszigetelve és végein egy-egy félgömbbel van ellátva. Ha az egyik gömböt a külső fegyverzethez tartjuk, mig a másikkal a fémpálca gömbjéhez közeledünk, a két fémgomb között többé-kevésbbé erős és hosszu, fényes szikra pattanik át. Kényelmes a Henley-féle kisütő (3. ábra), mely deszkalapon álló középső asztalkából és az a a üveglábakon nyugvó b b vastag fémpálcákból áll; ez utóbbiak az asztalka felé a d c gömbökben végződnek, mig a külső horgok drót felvételére szolgálnak a L.-kal való összekapcsolás végett.
4. ábra. Lane-féle palack.
A L. mérő palack gyanánt is használható s mint ilyen Lane-féle palack néven ismeretes (l. 4. ábra). Ez kisebb L.-ból áll, melynek a fémgömbjével szemben hüvelyben ide-oda tolható és gömbbel végződő b pálca nyugszik üveglábon. Ennek távolabbi vége drót segélyével a palack külső fegyverzetével kapcsolható össze. Milliméterbeosztáson pontosan megállapítható a két fémgömb távolsága és igy a szikra hossza. A szikra az elektromosságnak csak bizonyos feszültsége mellett jöhet létre s a kisülés önként meg végbe. A L.-ot Kleist kammini kanonok 1745. véletlenül találta föl kisérletezés közben. 1746. Cunäus Lejdában szintén igy találta fel. Jelenleg általában a L. névvel jelölik.
