Kiséret,
Kiséret, 1. oltalom erőszakoskodás ellen, melyet a régibb időkben az államhatalom a területén tartozkodó személyeknek részint irott igérettel, részint fegyveres erőnek kirendelése által biztosított. Keleten s Afrikában ily viszonyok jelenleg is előfordulnak, mig a civilizált államokban K. szüksége csak kivételesen, jelesül háboruban merül fel, amidőn leginkább tengeri kereskedelmi hajók szorulhatnak hadi hajó által teljesítendő K.-re; amelyért rendszerint bizonyos díjak fizetendők. 2. Díszkiséret (Ehrengeleit) magasrangu személyek, főleg koronás fők mellé kirendelt tisztek és csapatok. 3. A régi germánoknál K. (Gefolgschaft, Comitatus) alatt értették a kisérőknek (Comes) vagyis azoknak összességét, akik vitézsége által kitünt valamely főemberhez (u. n. princeps) csatlakoztak. A comesek a princeps iránt békében s háboruban feltétlen hűséggel lenni tartoztak, ki viszont eltartásukról s ellátásukról gondoskodott.
K., a zenében többféle értelemben vehető. K.-nek mondható bizonyos szólam, mely egy másik szólamot egyszerüen ellenpontozatosan kisér. Az ily kisérő szólamok felléphetnek egyszerre többen is. Az ily K. a dallami K. jellegét ölti fel. Lehet a K. harmoniai, mikor valamely dallami szólam tömör harmoniákkal kisértetik. A K. lehet különböző a K.-i szólamtól. P. zongora- v. más hangszeres K. énekhez, karhoz vagy valamely obligát hangszerhez, mint hegedühöz, gordonkához, fuvolához s más egyébhez. E tekintetben nem létezik normativum, hanem minden zeneiró a maga saját intenciója szerint választja meg a maga zenekiséreti eszközeit.
