Keringő,
Keringő, német nemzeti tánc és zene, mely közönségesen Walzer (valse) néven ismeretes. A mai Walzer-tánc és zene össze nem tévesztendő a régibb keletü, a XVI-XVII. sz.-ban divatozó u. n. Allemanade-dal (l. o.), mely inkább angolszász, mint német eredetü volt s melyet széltében felhasználtak a régi klasszikusok, különösen Bach Suite-jeiben, hol rendesen az első számot képviseli. Ezek nem is mozogtak páratlan, hanem mindig páros: egész v. 4/4-es taktusban. A 3/4-es s három lépésü Ländlert (Langaus) először Bécsben mutatta be Martin Vince, Una cosa rara c. operájában 1787., melyben négy nő lejtette azt oly tetszés mellett, hogy csakhamar elterjedt a magasabb társaságokban, onnan pedig későbben az egész világon. A zenéje is akkor nyerte a 3/4-es taktus-jelleget, melyet azóta folyton meg is tart. A Walzer egyike a legelterjedtebb tánczenéknek. Élénk s minden dallamhajlításra alkalmas ritmusánál fogva ég a legnagyobb zeneköltők is foglalkoznak annak klasszikus s ideális feldolgozásával. Leghiresebb s elterjedtebb e nemben Weber K. M. Fölhivás keringőre (Aufforderung zum Tanze) c. klasszikus szerzeménye, melyet Berlioz is méltónak talált a pompás hangszerelésre és Tausig a mesteri virtuózi zongoraátiratra. A szorosan vett Walzer-zene legnagyobb mesterei voltak Bécsben Strauss János és Lahner G., valamint azok utódai. E téren Magyarországon, sőt a külföldön is szép hirre tett szert Farbach Fülöp, magyar születésü katonakarmester.
