Forgószél
Forgószél, általában egy barometrikus minimum körül keringő szélrendszer. A levegő a minimum körül spirális alakjában tódul befelé, még pedig a déli földgömbön egyértelmüen az óramutató járásával (l. Ciklon és Depresszió), az északi félgömbön ellenben ellenkező irányban. S amint a minimum egyik helyről a másikra vonul, a hozzá tartozó szélrendszer is kiséri utjában. Régebben a viharokat egyenes irányuakra és forgószelekre osztották, de jelenleg már ki van derítve, hogy az elsők - noha nagy távolságra egyenesek - szintén egy minimumhoz tartoznak, melynek szabálytalan az alakja. A F.-ek magasabb földrajzi szélességben ritkán szabályosak, legtökéletesebbek a tropusokban, hol a vihar kör- vagy ellipszisalaku tért foglal el, melynek átmérője 100 és 600 km. között váltakozik s melynek közepében a légnyomás rendszerint igen alacsony. Ott az izobarok a minimum körül majdnem köralakban huzódnak és valamely a hatáskörébe eső pontban a szélvész iránya közel egyezik az izobarokéval.
Népünk F. alatt csendes és meleg nyári időben kis területen hirtelenül kerekedett, kavargó szelet ért, mely könnyü tárgyakat, port, faleveleket felkap és a magasba sodorja. Ezek erősség tekintetében messze elmaradnak a forgatagoktól (tromba, Wind-, Wasser-, Sandhose), melyek lényegökben szintén F.-k, de melyekben a felszálló légáramlat nehéz tárgyakat is képes a magasba emelni. A forgatagok átmérője igen különböző, néha csak 1 méter, de van 1000 méternyi is. Nem érnek fel igen magasra, rendesen az alsó felhőkön alul maradnak, de erősségük gyakran oly nagy, mint a tropusi viharoké. A forgatag messziről nézve, mint tölcsér ereszkedik a felhőkről, melynek alsó végén, ha szárazföld fölött halad el, homokot kap fel, ugy, hogy hatalmas porfelleghez hasonlít, melyben néha elektromos kisülések is fordulnak elő, ez a homokforgatag, ha pedig viz fölött halad el, akkor azt turja fel és keringőzve szivja a magasba - vizi forgatag.
A tornadó szintén a F.-ekhez tartozik. Igen erős szélrohamok jellemzik, melyek sürü fellegzet, erős zápor, jég és dörgés kiséretében igen gyorsan tovahaladnak, ugy hogy egy helyen alig időzik többet egy percnél, de az is elegendő, hogy borzasztó pusztításokat vigyen véghez, melyek haladásának irányát élesen jelölik. A tornadó tulajdonképeni hazája Észak-Amerika. Tikkasztó meleg előzi meg, azután felfordított kupalaku földig érő felhő közeledik, záporrral és tomboló viharral, mely fákat leterít és házakat összedönt, mire gyorsan elvonul, ugy hogy az egész félelmetes jelenség inkább robbanáshoz hasonlít. Európában a tornadó a ritkaságok közé tartozik; nevezetes az a tornadó, mely 1892-ben május 31-én Novszkán (Horvátország) dühöngött. Mohorovicié zágrábi tanár jelentést irt róla a zágrábi akadémiának, melyből a következőket említjük: A tornadó délután 4 óra 16 perckor az Uj-Gradiska felé menő vonatot a sinekből kiemelte és az utolsó kocsit oly magasra fellódította, hogy az a távirdavezeték fölött 30 m. távolságra felrepült. Az erdőben fákat gyökerestül kiszakított; a leterített fák irányából a szél ciklonális iránya tisztán kideríthető. Egy 17 éves pásztorleányt felkapott a szél s elvitte 300 m. távolságra. A záporral 8 cm. hosszu és 3 cm, vastag jégdarabok estek.
