Együttmozgás.
Együttmozgás. Igy nevezik azt a mozgást, mely valamely akart mozgást, akaratunk ellenére kisér. Sok olyan ember van, aki midőn ir v. varr, nyelvét is mozgatja. Harmadik ujjunkat sem tudjuk behajlítani anélkül, hogy ezt a negyedik ujj ne kövesse. Midőn oly munkát végzünk, melyben járatlanok vagyunk, számos oly izmot indítunk összehuzódásra, melynek működése a munka végzésére teljesen szükségtelen. Ha sulyt emelünk, sokszor az izmaink is összehuzódnak. Aki vivni, táncolni, lovagolni tanul, kezdetben teste minden izmát használja, emiatt erősen ki is fárad, idővel azonban megtanulja mindinkább és akkor csak azokat az izmokat használja, melyekre ama mozgásnál szüksége van. A gyermek p. eleintén mindannyi végtagját együtt tudja csak mozgatni, idővel azonban megtanulja mindkét lábát v. karját külön-külön beidegezni, mely külön beidegzést tökély érheti el, melyet a zongoraművészeken csodálunk. De a mint E.-kat mellőzni tanulunk, éppen ugy lehet azokat meg is szokni, gyakorlott uszó p. alig birja uszás közben csipőizületében lábát mozgatni, mialatt az alszárt nyugton lecsöngni hagyja. Mind e tünemények, valamint az együttérzések onnan vannak, mert az agykéregben a megfelelő középpontok eresztéki idegrostok által egymásal össze vannak kapcsolva. Az együttmozgások tehát onnan vannak, hogy az akaratmozgásra szükséges izgalmat akaratunk nem képes az agykéregen kellően korlátozni s a szomszédos idegközéppontokra is átterjed s oly izmokat indít összehuzódásra, melyeket működésre indítani nem is akartunk.
