Cetek
Cetek (Cetacea) az emlős állatok egyik rendje halforma testtel; legközelebbi rokonai a patásállatok és a husevő emlősök. A C. feje és nyaka nincs a törzstől élesen elkülönülve s külsőleg az utóbbit nem ismerhetjük fel; farka ellenben igen sajátosan módosult, egészen a halakéhoz hasonló.
Delfin (Delphinus delphis).
Bőrük leggyakrabban egészen csupasz, néha azonban ritkán álló sörtékkel födött; irhájukban hatalmas szalonnaréteg képződik. Csontjaik szivacsos állományuak és közti üregeiket folyékony zsir tölti ki. Nyakcsigolyáik rendesen többé-kevésbbé mozdulatlanul összenőttek és számuk néha kevesebb 7-nél, a Manatus-nak p. csupán 6 nyakcsigolyája van. Vállövük csak a lapockából áll s a mellső végtagok ezzel izesülnek.
Dugnog (Halicore Dugnog).
A mellső végtagok egészen a halak uszóira emlékeztetnek, ujjperceik száma igen nagy, amennyiben az egyes ujjak 3 helyett 6-7 percből állanak. A hátulsó végtagok teljesen hiányzanak s a medencének maradt még egy kis csenevész része. A fark- és hátuszókban csontok nincsenek. Fejök majdnem oly hosszu, mint az egész testnek 1/3-ada, de e hosszaságnak legnagyobb része az állkapcsokra esik, a melyekhez viszonyítva maga a koponya igen kicsiny.
Fizéter (Catodon macrocephalus).
Az állkapcsokban a cetek egy részénél semmi fog sincs s a tejfogak is csak a Sirenia-féléknél jönnek elő, mig a Baloenidák-nál már csupán embrio-állapotban, de a születés előtt kihullanak, a Delphinidák-nál ellenben egész életen át megmaradnak. A Mysticeta-ceteknél, vagy az ugynevezett szakállas ceteknél a felső állka- pocsról és felső szájpadlásról haránt sorokban szarunemü, a szájban szabadon lecsüngő lemezek vannak, melyeknek belső oldala szilánkokra, az ugynevezett halcsontra pamatolódik. Fülkagylóik nincsenek, szemeik feltünően kicsinyek és gyakran a szájzug közelében feküsznek; orrnyilásuk a homlok fölé huzódott, de a szaglóideg hiánya miatt kizárólag csak a lélekzés szolgálatába szegődött s mint ilyent, fecskendő nyilásnak nevezik. Agyuk rendkivül kicsiny, de e mellett nagyon sok tekervényü. Garatjuk olyan szerkezetü, hogy ugyanazon egy időben nyelni és lélekzeni is tudnak, a mikor is a fecskendő-nyilásokon kibocsátott sok vizgőzt tartalmazó levegő a hideg külső ,levegőn ködoszloppá sűrüsödik. Tüdejük igen sok üregü, nagy s annyira hátrafelé huzódott, hogy ennek következtében rekeszizmuk ferde állásu. Nyálmirigyeik majdnem teljesen hiányzanak. Bélcsövük 7 különböző részletből áll, de azért nem kérődzenek. Emlőik a lágyéktájon, vagy pedig a mellen feküsznek.
Ormányoscet (Physalus antiquorum).
A C. leggyakrabban társaságban élnek, néha nagyobb nyájakban s hazájuk a nagy, nyilt tengerek, különösen a hideg tájak. A kisebb C. a partok közelében tanyáznak s a folyók torkolataiban. Igen ügyes uszók, igen nagy területet bekalandoznak, sőt bizonyos időben vándorolnak is. Az óriás szakállas C., mint p. a cethal is, kis tengeri állatokkal táplálkozik, a delfinek már nagyobb tengeri halakat fogyasztanak, a Sireniafélék pedig növényevők. Manapság mintegy 30 élő nemet ismerünk közel 170 fajjal; kövültek már a harmadkor rétegeiből kerültek ki; a Rhytina Desm. a történelmi időkben pusztult ki, mig más fajai jelenben indulnak kiveszésnek.
Osztályozásuknál első sorban a táplálék anyaga az irányadó, amivel természetesen a szervezet másfélesége is kapcsolatban áll. Felosztatnak: 1. Növényevőkre (Natantia herbivora) a törzstől elkülönült fejjel és nyakkal, sörtés ajkakkal; az arc csucsán álló fecskendő-, illetőleg orrnyilásokkal; széles koronáju zápfogakkal; a mellen két emlővel. A tengerek partjain s a folyamok torkolatában tanyáznak, táplálékuk növényekből kerül ki. Jelenben élő 3 nem ismeretes több fajjal. A Lamantin vagy Manat (Manatus Cuv.) egyik faja, az afrikai L. (M. senegalensis Desm.) a tropikus Afrika partjain, Szenegambia folyóinak torkolataiban és a Guineai öbölben él, mig az amerikai L. (M. americanus Desm.) Közép- és Dél-Amerika partjain, az Amazon- és Orinoko folyamokban él, mindkettőt husáért, zsirjáért és bőréért vadászszák. A dugong-nak (Halicore Ill.) egyetlen faja ismeretes, a Halicere dugong Quoy et Gacin s az Indiai oceánnak lakója, hol párosával él. Ezt is vadászszák. A Rhytina nemnek egyetlen faja a Rh. Stelleri Cuv. Szibéria északi partjain és Kamcsatkában élt, de 1768 óta kiveszett. Steller irta le először 1742-ben. 2. Husevők (Natantia carnivora) a törzstől el nem különült fejjel és nyakkal; ajaksörték nélkül; orrnyilásaik, illetőleg fecskendőnyilásaik a homlok tájára huzódtak; állkapcsaik vagy fogatlanok, vagy kupforma fogakkal fegyverzettek; a fogatlanoknak szájukban szakálluk van; emlőik a lágyéktájon feküsznek; bőrük csupasz. Két csoportra oszlanak: a) Fogasok (Denticete), ide tartozik a delfin, a narval, b) Szakállasok (Mysticete), ide tartozik a cethal, továbbá a finn cet. A kihalt cetek egyik része különálló csoportba osztatik s ezt Zeuglodonti névvel jelölték meg. E csoport állkapcsai rakva vannak fogakkal; fajai valószinüleg husevők s a jelenben élő legnagyobb fajoknál is nagyobbak voltak. Északamerikából két faj ismeretes, a Zeuglodon macrospondylus J. Müll. és a Z. microspondylus J. Müll., mig Európából csupán a Squalodon Grateloupi Meyer faj.
