Anagramma
Anagramma (gör.), valamely szó vagy egész mondat betüinek fordított sorrendben való olvasásából vagy egészen szabad összecseréléséből alkotott uj szó v. mondat. Visszafelé olvasásból csinált anagrammák: Amor = Róma; Aktit Tuketjer= Rejtekút Titka (Jókai Páter Péter c. regényében); a betük szabad összecseréléséből álltak elő a következők: lumenorbi = Berolinum (Berlin), centum oculi = Montecuculi, Rodosto = Ostorod stb. Az anagrammákat v. titkos jelül használták, mint p. Jókai említett regényében, v. Tompa, midőn az 50-es évek elején községe nevének A. ja alatt irt: Rém Elek = Kelemér; vagy pedig bizonyos jelentőséget fűztek hozzá. Az A. keletről terjedt el Európában, hol főleg a XVI. és XVII, században divatozott; nálunk a hitvitázók egymás nevének v. műve címének betüiből csináltak csúfolódó A.-kat. A nagyon elterjedt A.-kat külföldön többen össze is gyüjtötték.
