Aljak
Aljak (Schwellen, Traverse, tecnn.) v. aljzatok a vasuti felépítmény egyik alkotó részét képezik. Céljuk, hogy közvetítésükkel a vasúti járóműveknek a sínekre gyakorolt nyomását a kavicságynak, illetve az alépítménynek minél nagyobb területére egyenletesen eloszszák, továbba, hogy a síneknek támaszul szolgáljanak, akként, hogy igénybevételük a szabályszerüen megengedett határértékeket (l. Sín) meg ne haladja; továbba, hogy az A. helyzetét a kavics alátömésével megszilárdítván a síneknek szabályszerü helyzetükben való fekvését is állandósíthassák, végre, hogy a két sínszál között levő vágányszélesség állandó megmaradását biztosítsák. Az A.-at különböző rendszerekbe sorolják, elhelyezésük és anyaguk szerint. Az A. elhelyezésük szerint: keresztaljak, hosszaljak és magánaljak. A keresztaljakat merőlegesen fektetik a vágány alá. Ezek hossza olyan nagy, hogy mindkét sínszálat rájok erősíthessék. A hosszaljak egész hosszukban fekszenek az egyes sínszálak alatt. A magánaljak az egyes síneket külön-külön csak egyes pontjaikon támasztják alá. E két utóbbi alkalmazása esetén, külön kell a két sínszálnak egymástól való távolságát biztosítani. Anyaguk szerint vannak fa- és vas-keresztaljak, fa- és vas-hosszaljak, kő-magánaljak. A faaljakat l. bővebben a Talpfák, a vasaljakat a Vastalpok ismertetésénél. A. kémiai értelmében l. Bázisok. ,
