kaszakalapálás
kaszakalapálás: a kasza karbantartási művelete, melyet a gyakori kaszafenéssel ellentétben naponta általában egyszer – munkakezdés előtt vagy déli pihenőkor – végeznek. A kaszakalapálás eszközei: 1. az üllő. Henger alakú fatőkébe bevert, acélozott vas, teteje négyszögletes és félgömbölyű. 2. a kalapács: falusi kovács munkája, egy- vagy kétélű hasáb alakúra alakított vasdarab. Nyele keményfából készült. – Az üllőt földbe verik, és a ráfektetett kaszapenge élét a kalapáccsal aprólékos gonddal végigverik. A kaszakalapálás értése hozzá tartozik a kaszálás tudásához. A kasza minőség, forma és hibásodás szerint más kalapálási technikát igényel. A kaszakalapálás munkáját vidékenként más testhelyzetben végzik. A magyar nyelvterület középső részén általában földön ülve kalapálják a kaszát. Az üllőt a földbe verik, a kasza nyelét fűcsomóra, kévére vagy a térdükre fektetik. Erdélyben fekvéshez közel álló testhelyzetben végzik a kaszakalapálást. Ny-Mo. némely pontján az üllőt a kalapálószékbe erősítik. Ugyancsak Ny-Mo.-ról ismert a kalapálólétra is, amelyre a kasza nyelét támasztották. – Irod. Kiss Lajos: A kasza a hódmezővásárhelyi ember kezén (Népr. Ért., 1926); Imre Samu: A felsőőri földművelés (Debrecen, 1941).
Kaszaüllők (Vásárhelyi puszta)
Kaszaverő szék (Nagyjécsa, v. Torontál m.)
Kaszaüllő (Bodony, Heves m.)
Kaszakalapáló kalapácsok (Vásárhelyi puszta)
Kaszaüllő (Vajka, v. Pozsony m.)
Kaszakalapálás (Kardoskút, Békés m.)
Kósa László
