szela (fogalom)
szela (fogalom) (héb. szelah): kifejezés, amely magyarázatul szolgál a zsoltárokhoz (71-szer) és Hab 3-hoz (3-szor); rendszerint egy-egy vers végén áll; a 3,3.9 közepén tartalmazza, 2 helyen az egész zsoltár végén találjuk. A szó eredete és jelentése még vita tárgya. A LXX a gör. diapszalma szóval adja vissza, amelyet ’közjáték’-nak, ’intervallum’-nak értelmez. Ezt a kifejezést SalZsolt is tartalmazza, de kétségbe vonják, hogy a LXX készítői ismerték a ~ jelentését. Aquila a ~ megfelelőjéül az aei (= mindig) szóval él; ez utalás lehet a liturgiában épp ekkor adott áldásra. Theodotionnál eisz telosz (= in finem) felel meg neki. Mivel a szó független a szöveg tartalmától, irodalmi, liturgikus v. zenei utasítás lehet; olyan utasítás, amely v. a zsoltár éneklésekor jelenlevőknek szólt (letérdelni?, így P. Haupt), v. pedig a zenei előadáshoz szolgált útbaigazításul (intervallum = szünet? antifóna?, így Zapletal). N. H. Snaith szerint arra a helyre utal, ahol a kórusnak azt kellett énekelnie: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
