~DÉK
~DÉK, öszvetett képző, mely az adék, edék névképzővel egy eredetű, mely t. i. mind önálló igékből, mind elvont gyökökből képez főneveket, pl. hull-adék, roml-adék, öml-edék, fak-adék, mar-adék, rep-edék; hasonlóan szándék = szán-ad-ék, szur-dék = szur-ad-ék (szoradék, szoros hely), szer-dék = szer-ed-ék. Ezen dék némely mélyhangu gyökök és törzsek után dok-ra is változik, mint: szán-dék, szán-dok; szur-dék, szur-dok; aján-dék, aján-dok, néha csupán dok, mint: vakon-dok, zarán-dok, un-dok, nyom-dok, taj-dok. Jelenti a) az illető cselekvésnek tárgyát, eredményét: pl. szándék, amire valaki elszánja magát, ajándék, amit valaki ajánl vagy adott, szurdék, öszveszorított szűk köz, b) dok alakban majd főnév, mint: nyom-dok, majd melléknév, pl. un-dok, taj-dok.
