ZÖKKEN
ZÖKKEN, (zökk-en v. zö-kü-en, zök-v-en) önh. m. zökken-t. Bukás vagy ütődés által egy izben megrázódik. Kriza J. szerént lejebb száll, még pedig esve. Zökken a kocsi, szekér, taliga, midőn kereke mély kátyolba bukik, vagy a kapusarkba akadva fölvetődik, meg visszaesik. Nagyot zökkent. Mély hangon: zokkan. Csekélyebb mérvű megrázodásnál: zötytyen. V. ö. SZÖKKEN.
