TÜNDÉR
TÜNDÉR, fn. és mn. tt. tündér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Molnár A. latinul igy értelmezi: portentum, magus, praestigiator, qui se in varias species pro lubitu transformat, empusa, németül: Zauberer, Fee; tehát általán valamely csodálatos, bűvös, szemfényvesztő, különböző alakot ölteni szokott tüneményes lény. Szabó Dávidnál am. szörnyeteg, csoda; vagy alakos, varázsló, vahorázó, tátos szemfényvesztő, csalárd, magát változtató. Eltünt, mintegy tündér. (Km.). Az ujabbkori népmesékben, női szellemnemű lények neve (tündérleány), melyeket a képzelődő tehetség sokféle csalóka, csábitó, változékony alakba öltöztetett, s lakásokul kies kerteket arany almákkal, erdőket, tavak, tengerek mellékét, légvárakat, s egész mesés országot tulajdonított. A tündérek hófehér szinűek, aranyhajuak, fiatalok, csoda szépségüek, bájolók, aranyos ruhában járnak, gyönyörün tánczolnak stb. A nép előtt e lények képviselője gyanánt különösen ismeretes az ugynevezett Tündér Ilona. E mesés lény neve németül: Fee, melyről Adelung igy ír: „Mi németek ezen szót a dologgal együtt a franczia fée szótól birjuk. Spanyolul és olaszul ez fata, fada, a középkori latinban fada, melyben finemü fados-ok is jönnek elé.“ 3) Átv. mint melléknév jelent eszményileg szépet, kieset, bájosat. Tündér mű, tündér szépség, tündér kert, vidék, tündér pompa.
Továbbá jelent csalókát, mulandót, változékonyat, szemkápráztatót, a mi csak futtában, ideiglen kecsegtet, gyönyörködtet. Tündér szerencse, tündér képek, tündér világ, tündér fény. Adják e nevezetet lovaknak, agaraknak is, mely esetben könnyü sebes mozgásra, futásra vonatkozik.
Mint érteményeiből kitetszik, gyöke a mulandó látszatra vonatkozó tün v. tünik, melyből d toldalékkal származott tünd vagyis tünd-ik, (ebből származtak tünd-e, tünd-ök-lik és tünd-ör-ög is), mint a fon, un, ken, fen, mos, kér, tol igékből: fond (fondor), und (undor), kend (kendő), mosd-ik, kérd, told.
A tünd törzsből lett tündör vagy tündér, azaz tündő, mint fondor, füzér, fellengér, tölcsér, buzgár, kopár, kajtár, buvár, nyuzár, szivár, hunyor. Hasonlóan fejlődtek ki: gondoz, göndör, sündör. Sőt a székelyeknél eléjövő ,tündörög’ igében mint ennek közelebbi törzse megvan tündör is, mely már csak alig különbözik a ,tündér’ szótól.
Finn nyelven a légi tündérek neve tar v. tär; honnan némely vélemény szerint a tündér szóban eléforduló dér egyeznék amazzal, és igy a tündér öszvetett szó volna a tűn és tar v. tär elemekből. De e véleményt nehéz annyiban elfogadni, amennyiben a finn tar szó csak női lényt jelentene (góth dauther, svéd dotor, német Tochter stb.), a ,tündér’ szónak pedig mint föntebb láttuk, a régiebbeknél a nemre való tekintet nélkül általános értelme vala. – Első részével (tün) egyezni látszik az arab-török dsinn (szellemek – Genien, Dämonen, gute und bőse. Zenker); továbbá a sínai sín (schín = genius, numen. Schott). Kérdés: nincsen-e a mongol tengri v. tegri, továbbá a régies török tangrï, v. tanrï (mindenik am. ég; isten, istenség) összefüggésben a tündér szóval?
