TÁLYOG
TÁLYOG, (tály-og) fn. tt. tályog-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Eves fakadás, vagy daganat az állati testen, mely vér folyásával vagy szétömlésével jár; különösen a szarvasmarha ebbeli betegsége; máskép: tálé, tálgyú, vértál. Gyöke talán taa v. toa, am. tova a terjedéstől; honnan Szabó Dávid a ,tarjag’ szóhoz is hasonlítja. Ezért szokták a betegségbe esett baromról mondani, hogy elfutotta a vértál v. vértályog.
