SZÁJAS, (1)
SZÁJAS, (1), (szá-j-as) mn. tt. szájas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Tulajdon értelmű szájjal ellátott. Az emlősök, madarak, halak mind szájas állatok. 2) Aminek szájhoz hasonló nyilása, ürege van. Szájas korsó. 3) Átv. mondjuk oly emberről, ki akármiféle ügyben nem kéméli a szót, ki majd feddőleg, majd követelve, majd bántólag, majd dologhoz értést igényelve sokat beszél; ki szó nélkül mit sem hagy. Szájas kofa. Szájas ügyvéd. Szájas követ. A népgyülésekben a szájas emberek viszik a főszerepet. 4) A régieknél szájasul származék am. szája betelik, megelégszik.
„Szoméhoztak (szomjúhoztak) hozzád jőnek,
Te nálod megszájosulnak.“
Te nálod megszájosulnak.“
Benigna assz. imáds. könyve. (Nyelveml. II. K. 28. l.).
