PANDAL
PANDAL, fn. tt. pandal-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A vízpart oldalában ásott, vagyis kimosott lik; és a sírnak oldalában befelé ásott, koporsónak való külön hely. Ez értelménél fogva egy a „padmaly“ szóval, d és m (vagy n) áttétel által helyet cserélvén. Néhutt: padlan, melyben ismét az l és n (m) cseréltek helyet. Mások szerínt, vízben levő, s a fenék szinén fölemelkedő halmocska, melyet egy oldalról a víz mosogat. Szeged tájékán am. a töltésnek víz felől levő harántékos alja. Vadászok nyelvén így hívják a vidra és hód lakhelyét is a vízben. Mind ezek alapfogalomban megegyeznek. l. PADMALY.
