MAJD
MAJD, tájdivatosan: MAJT, (ma-id, vagyis ma-időn, hangzói egyezmény által: majdan) ih. 1) Közellevő, mostani időben, nem sokára, mindjárt. Majd meglátom, mi lesz belőle. Majd elválik, hány zsákkal telik. (Km.). Majd kapsz. 2) Csaknem, kevés hija. Majd meghalok éhvel. A sikos uton majd elestem. Használják gúnyos tagadásul is. Majd bizony. Alapfogalom e szóban az időnek közelsége, melyben valami történik, vagy történni készül. Egyik alkotó része ma, a másik pedig az idő gyöke id, öszvetéve ma-id, majd, vagyis megrövidülve ma-időn szókból, s jelentése: hamar időben (V. ö. MA), tehát nem sokára, legott. Majd – majd azon egy mondatban am. most, vagy hol. Majd itt, majd amott (v. most itt, majd amott), am. hol itt, hol amott (bald hier, bald dort). Mind értelemben, mind hangokban egyezik ugyan a német bald szóval, azonban ,majd’ teljesen: ,majdan’ kétségen kivül magyar eredetü. T. i. ,majdan’, képzésre hasonló a ,hajdan’ szóhoz, mely mult időre vonatkozik, s melynek alkotó részei: a határozatlan, és különösebben régi időt jelentő ha, (mint néha, soha, valaha; hái-bár) és időn, tehát: ha-időn, melyből lett hangzóegyezmény utján: hajdan. Így ,majdan‘ elsőben maidőn, (,majdan’-ból pedig kurtítás által lön majd; némely tájszólásban: maj); hasonló öszvetétel midőn is, ebből: mi-időn; hanem itt a ,mi’-ben levő i szintén magas levén, a hangzói egyezmény az utóbbi szót épen hagyta. Hangzói egyezmény törvénye, hogy nemcsak ragozáskor és képzéskor, de némely öszvetételekben is nyelvünk természete szerént, a vékonyhangu időn a vastaghangu ma és ha szókhoz alkalmazkodik; mi néha megfordítva is áll, pl. ünnep = üdnap, üdvnap; t. i. amabban a ,nap‘ szó is vékonyhangu lett.
