KOSZLAT
KOSZLAT, (kosz-l-at) áth. m. koszlat-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél Kriza J. szerént am. hámlat, azaz lehámlását eszközli, vagyis hánt. V. ö. KOSZIK. A ‘koszlat’ alak mutatja, hogy kell inkább lenni ‘koszlik’ igének is, melyet most ‘koszik’ pótol, mint ‘hámlat’ is, ‘háml-ik’-ból ered.
