KOPOLTYÚ
KOPOLTYÚ, (kop-oly-ty-ú) fn. tt. kopolytú-t. Eredetileg vagy am. kopoltó az elavult kopolt törzsből, mint pattantyú pattantó, cságatyú cságató, förgetyű förgető, töpörtyü töpörtő stb. vagy az l a t előtt, mint több esetben csak közbeszúrat: kopótyú. Szarunemü lapocskák a hal fejének két oldalán, melyek kinyiladoznak, és becsukódnak; ezek között ereszti be a hal a vizet, s a benne levő léget kiszíván ismét kiereszti. E tulajdonságából kitünik, hogy itt a kop gyök burkot, héjat, takarót jelent, különösen azon széles lapot, mely a hézagokat betakarja, s különösebben kopoltyufödél-nek neveztetik.
