KÖRTE
KÖRTE, (kör-t-e, az úgynevezett kumán-tatár nyelvben: kherthme); fn. tt. körtét. A körtefának gyümölcse, melynek eredeti vad faja csaknem tökéletes gömbölyü, a többinek pedig feje rendesen dudorú, s a kocsán felé többé vagy kevesbbé hengerded nyakká alakuló. Vad, szelid, azaz kerti körte. Fajai igen sokfélék, melyek neveiket vagy érésök idejétől vagy származási helyöktől, vagy formájoktól, ízöktől, s más tulajdonságaiktól kapták. Árpával érő, búzával érő, zabbal érő körte. Lőrincz körte. Kisasszony körte. Téli körte, kanizsai körte. Egri körte. Buczkó, csákány, csöcsös, fenekes, nyakas, rögölyös, sima, csíkos körte. Borizű, mézes, vajas, császár, fontos, hosszuszáru, torzsátlan, kármány-, korpa-, leves, muskotály-, piros, vörös, zöld, szagos, szamócza-, rottyantós, szotyogós, tüskés, fojtós, stb. körte. Átv. ért így neveztetnek többféle testek, melyek a körtéhez hasonlók, pl. azon körteforma vastömeg, melyet bizonyos mértékeknél sulyozásul használnak. (Cursor in statera romana). Legvalószinübb, hogy e gyümölcs nevének gyöke a gömbölyüt jelentő kör, minthogy az eredeti vad körte csakugyan egészen gömbölyü, de a szelidek feje is szinte olyan, s nyakaik hengerdedek. A kör gyökből lett az elavult ige körd v. kört, és ebből körtő körte részesülő név. Így képződött a sörte, s a vastag hangu lapta (lobta a lob gyöktől) finta, sánta stb. Megemlítendő az is, hogy a közönséges körtefa levelei tojáskerekek. E tulajdonságra látszanak vonatkozni a szláv hruska, kruska nevezetek is, melyekben hrusztit am. duzzogni, krutit am. körben forogni v. forgatni, kruhli am. kerekalakú stb. A latin pyrum, melylyel a német Birn is egyezik, inkább a pyramis, πργος szókkal látszik rokonságban lenni, mintha a pyrum szóban a körtének azon tulajdonsága vétetett volna tekintetbe, mely szerént a gúlához (pyramishoz) hasonlítható. A körte megtoldva körtély, melynek közvetlen törzsöke az igeneves körté, amint több helyen mondják is. Így alakultak: sörte, sörté, sörtély, gerdély, gurdély stb. Terjedelmesen divatozik, kivált irói nyelvben, a körtvély is, melyhez hasonlók a sörtvély, görvély. Ennek közvetlen törzsöke a kettőztetett képzőjű igenév körteve, összevonva körtve, mint hal igéből lett haló, halu, halava, halavány v. halvány, el igéből elő, ele, eleve, eleven, mer igéből merő, mere, mereve, mereven, merevény, gör elavult igéből görö, göre, göreve, görve, görvély stb.
