JÁROM
JÁROM, (jár-om, a szláv nyelvekben is eléjön járam, járem, jármo, járma stb.); fn. tt. jármot; személyragozva: jármom, jármod, járma, jármunk, jármotok v. járomtok, jármuk v. járomjok. Gyöke valószinüleg a jár ige, s képzője a tárgyat, mit, valamit jelentő om (= mi). Így lettek a csur, húz, foly, tet gyökökből csurom, húzom, folyam, tetem főnevek. Járom e szerént jelent oly valamit, oly tárgyat vagy eszközt, melyben a befogott tinó, ökör stb. jár, azaz igát. V. ö. IGA. Könnyü, nehéz, czifra, czímeres járom. Járomba fogni az ökröket. Járom alá hajtani a tinó nyakát. A tanult ökör önként járom alá dugja a nyakát. A szilaj tinó lerázza a jármot. A járom feltörte az ökör nyakát. Átv. ért. nehéz, nyommasztó teher, rabszolgai állapot. Járomba hajtott népek. Elviselhetetlen járom alatt nyögünk. „Vegyétek fel en jármamat tü reátok és tanóljatok en tőlem, mert en kegyes vagyok és szűvel alázatos, és leltek nyugolmat tü lelketeknek, mert en jármam édes és en terhem könyő.“ Tatrosi codex. Másképen itt is: iga.
